Oly éles még a képe, ahogy agyamba csap, –
első versem közölte az este egy kis lap.
Ott ültem zord zugomban, pipázva és henyén
s a sűrű füstből rámgyult a frissszavú remény.
«Tornyos kastélyt építek. Csucsa az Égbe fagy.
Két súlyos szárny keríti; egy kicsi meg egy nagy.
A nagyobbikban él majd egy halhatatlan bárd;
a kisebb egy lányé lesz, aranyos, cifra, zárt.»
Nekem úgy tünt, hogy mindez harmónikus remek;
de aztán átok verte gyönyörű tervemet.
Amint a mester higgad, müve is kétesebb:
a nagy szárny csúful szűk lett s a kis szárny szétesett.
Fordította: Hajdu Henrik
Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 7. szám