vers – 34 Oldal – Lighthouse

Kassák Lajos – Szerelem, szerelem

Vártalak, kislány, nyitott kapuval és égő lámpával vártalak. Ülj hát le, galambom, ugy mint otthon, még otthonosabban, mert

Hajlongni emerre, amarra: Bús sorsot mértél, Uramisten, A magyarra S még búsabbat reám. Hiszen, jó, jó: nem vagyok

Az uccán a téren és a mezőn is Zuhog az eső. Zúg a kanális kiönt az árok Öreg

1594. május 30-án halt meg báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint (eredetileg Balassa vagy Balássa, Balázsa; Zólyom, 1554.

A gyermeket, ha alszik, simogasd meg Egy gondolatban, mint bársony virágot, Mely szirmait bezárta. Boldog éden Ringatja most

Oly éles még a képe, ahogy agyamba csap, – első versem közölte az este egy kis lap. Ott

Rózsáról én nem álmodoztam. Mentünk az erdei úton Rózsa meg én, fecsegve hosszan, de hogy miről, már nem

Tarka virágnak Illata kábít, – Édes a méz mit Kelyhe kinál; Lebben a lepke, Röppen a méh –

Félelmes szépség, ravasz mint a tőr! Rózsállik arcod, de szíved kopár. A te keménységed kerékbe tör; nyomodban a

Almavirággal futkos a szellő, akár egy kócos semmirekellő. Kócosnak kócos, de nem mihaszna, okot nem ád ő