Sárközi György

Sárközi György – Kánikula

Közzétette:

 

 

Izzad a domb, a mezőknek sápadt giz-gaza lankad,

Ágyából a patak tikkadtan kiszaladt,

S most a fehér kavicsok közt gyík surran kanyarogva

Sárközi György költőS szárnyát nyitja honát vesztve a barna csibor.

Hontalan én is, apadt lélekkel, mint kicsi társam

Nyitnám szárnyaimat, messze repülni velük.

Ám köt az embersors, vak talpam alatt csikorogva

Jajdul a békakavics s fájva nyöszörgi: maradj!

Zsong a darázs is, ezerszínű pille evez körülöttem

Pattan a szöcske, tücsök zengi: pihenj közibénk!

S hosszura nőtt vadzab s puha mézfüvek összehajolva

Súgnak: jöszte, merítsd lágy hűvösünkbe fejed.

Hadd hajolok hát, kis testvérek, alá Guliverként,

Rajta, kötözzenek át hajlós szálaitok!

Köztetek édes a rabság s mint a halál nyoszolyája

Börtönöm alja is oly ringó, balzsamizű.

Föld, mélyebb a te himbálásod a dajka ölénél

És e nehéz nyugalom jobb, mint dajka teje,

Elnyujtózni sötét, dobogó sziveden gyönyörübb, mint

Lyány érő kebelén kérni remegve helyet.

Hátha karomba lehetne a kedves is… így csak e száraz

Ág rajzolja elém bájainak vonalát.

Ám a halott vessző is mágusi pálca kezemben,

Halvány semmire fest angyaliszép elevent.

Itt érzem közelembe lebegni napos haja fodrát,

Itt csillannak arany fénnyel napszemei,

Hangja sötét csengőt itt ráz duruzsolva fülembe

…Vagy csak a távoli nyáj tompa kolompja remeg?

Vad sugarak, sugarak zuhatagja özönlik a rétre,

Forr a világ a tüzes zápor nyelve alatt,

Izzad a domb, a mezőknek sápadt giz-gaza lankad,

Ágyából a patak tikkadtan kiszaladt.

Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 21-22. szám

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s