Közzétette:
Kányádi Sándor verseiből …
Kányádi Sándor: Tavaszutó
Ázik a Küküllő,
paskolja a zápor,
tovatűntén is még
csurog a fűzfákról.
Játszik az esővel
a nap mosolyogva,
szivárványhidakat
ível a folyóra.
Récefiókákat
vezényelő vének
tanítgatják a szép
búvármesterséget.
Messzi jár a zápor,
viszi a szél, húzza:
szemlátomást nő a
nyomában a búza.
S meglátván a békák
udvarát a holdnak,
holnapra új záport,
záport kuruttyolnak.
A Nagy-Küküllő Székelykeresztúr mellett
Kányádi Sándor: Nyárelő
Kékell a Küküllő,
talán a nevét is
kékellő színéről
kapta ez a szép víz.
Kikeleti kék ég,
nyárelői árnyak
összeszoktak szépen,
és nevévé váltak.
Vagy az örök fűzfák
lombja közt üdülő
legelső rigónak
füttye a Küküllő.
Kékellő Küküllő,
kökényszemű tündér.
Szívemhez, nyelvemhez
hozzáédesültél.
Járhatok akárhol,
minden folyóparton
a te nyárelői
susogásod hallom.
Forrás: Kányádi Sándor egyberostált versei (Magyar Elektronikus Könyvtár)
Lighthouse 