Szabó Lőrinc – Az őszhöz
Rohanó vészjelek, szél, szirénák, riadó! – a hűlő Föld sikolt: vak gyémánt a felhők közt a nap s
Séta a kultúra ösvényein
Rohanó vészjelek, szél, szirénák, riadó! – a hűlő Föld sikolt: vak gyémánt a felhők közt a nap s
Őrangyalok ünnepét a XVI. században Spanyolországban kezdték megülni. Innen terjedt el a Tridentinum hatására is Európában. Az Egyházban a
Nézem a vén napot, amely a hervadt kerten S e csüggedt ujjakon pompás aranyszint fen szét, Ó most
Emberi sorsok Ω πα, τέλος… Α dörgő Zeusz kezében van, fiam, csupán a végcél, – ő itéli meg,
Jön az ősz, jönnek az őszi nagy alvások! sürü borzongások, hosszu ásitások, melyektől a sziv is megleng mint
A 25 éves Nyugatnak Eredj, zöld nyár, eredj haza; elküld már kedvesed, az ősz. Vidám korod rőtfenyvei kiégtek;
Júliához Piros orca, piros ajkak, Barna fürtök, barna szem, És ez arcon és e szemben Mennyi lélek,
Van egy pár régi levelem Bezárva egy fiókba. Van egy pár régi levelem, De elolvasni nem merem, Csak
Francia költő. Korának művészegyéniségeiről írott cikkei, versei után adja ki a század egyik legjelentősebb verseskötetét, A romlás virágait (1857).
Költő. A magyar irodalom első nagy alakja, s mint ahogy a Pannónia dicsérete című epigrammájában büszkén hirdeti, hazáját ő