Fekete István: Roráte
Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre
Titkos Vivaldi-kottát találtak Skóciában
Az Il Gran Mogol című darab – amelyet a 28 esztendős zenetudós megtalált – egy négy részes országciklus része: a La
Móricz Zsigmond: Erdély
Kőbérc: ahol másfélezer évvel fajunk griffje székel: retteglek óh székely! Megmetszett szárnyaid törve ne hulljanak: husomból egy darab! a szivembe
Tóth Árpád: Október
A levegő hideg, kék és merev S sziszegve metszi éles cirpelés Mint bánya mélyén a kék érceret A zengő fúró.
Kodolányi János: A tűznek nem szabad kialudni
Furcsa, kényelmetlen érzés nyűgöz le, mikor ezt a könyvet kezünkbe vesszük. A lepergett háború mennydörgése, a nemzeti-színű görögtüzek hazug villogása,
Nagy András: “Vonz a tökéletesség”
Nagy András hangszerészmester a hazai vonóshangszer-készítés fiatal nemzedékének jellegzetes egyénisége. A miskolci hangszerkészítő elvégezte a budapesti hangszerésziskolát, majd a híres
GELLÉRT OSZKÁR: ISTEN, MEGBÁNTAD?
Osvát Ernőnek Testvér, ismersz? Ismerheted-e tenmagad? Tudhatod-e a pillanatot, Mikor a jóság benned A szennvedéstől csordultig dagad? Testvér, ha lelkednek
Arany János: SZÉP ŐSZ
Ki, ki bátran a szabadba! Oly szoros e fal között! Tavaszunk egy fúvalatra Íme, íme visszajött! Mily vidám a
Benits Péter: Haiku – a pillanat költészete
A régi Japánban gyakori dolog volt, hogy szerzetesek, szamurájok, kereskedők időnként összeültek egy közös versírásra. Ezt a társasági költészetet eleinte
Dsida Jenő:Ősz
Mért van, hogy a szivem Csupa, csupa bánat? – Siratom halálát A gyönyörű nyárnak. Siratom halálát A hulló levélnek, Lassú
Dsida Jenő: Súgás az ősznek
Ősz, te sokat tudsz: mert sétálsz furcsán és hallgatagon, s hervasztó, irgalmatlan szomorú szemeiddel befigyelsz minden ablakon. Ősz, te sokat
Lighthouse 