Irodalom – 46 Oldal

Babits Mihály – Téli barlang

I. Lakás, óh pesti lakás, óh téli barlang! most egyszer rajtakapom… Még mult telemnek titkait éli látatlanúl és

„Ha van kivételes nagyság az illékonyan dúsgazdag magyar nyelvből új világokat építő költészetben: az ő szándéktalan tervszerűséggel föltornyozott

Üdvözölve légy, mely itt terülsz előttem, Szép fehér világ a távol vándorától Nagyszerű fehér könyv, melybe gondolatját Isten

„Szigligeti Ede atyját Szathmáry Józsefnek, anyját Szepi Katalinnak hítták; ő maga Szathmáry József nevet viselt mint gyermek, és

Elő-elő veszem S olvasom versedet. Belőle búsulok, Belőle nevetek. Az pedig csak hagyján Amikor búsulok: Akarhogy fáj, azért

A reggeli étlap rendesen más papiroson van, mint a déli, mert ez az illendőség. Nem lehet a vendéget

Lekötve pihen még bennem a nagy élet, Hol habzik a sors, tett oda nem sodor; Cellámba sikoltás, néha

Elnéztem éjnek-évadán havas szél őket hogy dobálta! Romos udvar zugában állt a bál, megúnt fenyőfák kerge tánca. Három-négy

Szép idő lessz-é vagy homályos hólnap? Nem nagy országban, de csak egy megyében: Ily kevésről is nyomosan felelni

Ilyenkor januárban, amikor kinyitott borotvával rohangálnak a szelek az erdők között s a be-beszakadó hóban négykézláb vonszolja magát