Két ragadozó az akváriumban

Közzétette:

Dytiscus marginalis_3_250xAeshna grandis_3_300

Sárgaszegélyű csíkbogár (Dytisctus marginalis) Óriás acsa szitakötő (Aeschna grandis)

A pocsolyák világában félelmetes ragadozó állatok is élnek, a létért folytatott kíméletlen harc kegyetlensége a szemünk előtt játszódik le itt is. Ha merítő szákunk vegyes, de azért nem túl sok állatot tartalmazó tartalmát beleöntjük az akváriumba, máris kapunk egy kis ízelítőt a harcból; hiszen a betelepített állatok között alighanem ott lesz majd a vízibogár, a szegélyes csíkbogár (Dytiscus marginalis) lárvája is. Ha áldozatainak viszonylagos nagysága, falánksága és a gyilkolás módszerének kifinomultsága alapján ítélünk, emellett az állat mellett eltörpülnek még az olyan hírhedt ragadozók is, mint a tigrisek, oroszlánok, farkasok, cápák, bálnák és rablódarazsak. Mindezek valóságos báránykának számítanak a Dytiscus lárvához képest.
Dytiscus marginalis larvaA karcsú, áramvonalas rovar mintegy hat centiméter hosszú; hat lábát széles evezőserték borítják, segítségükkel gyorsan és nagy biztonsággal mozog a vízben. Széles, lapos fején két hatalmas, harapófogószerű rágója van; a rágók üregesek, egyrészt méregfecskendőként működnek, másrészt a táplálék felszívását végzik. A lárva nyugodtan meghúzódik a vízinövények között, onnan leselkedik, majd egy hirtelen lökéssel zsákmánya után, pontosabban alája veti magát, villámsebesen felvágja fejét, úgy, hogy az áldozat a fogóba kerül. Ennek a ragadozónak “zsákmány” minden, ami él és mozog, s legalább valamelyest “állatra emlékeztet” Többször megtörtént már velem is, hogy miközben nyugodtan ácsorogtam valamilyen tocsogó vízében, “felfalt” egy Dytiscus lárva; mondhatom, a mérges emésztőnedv-“injekció” pokolian fáj még az embernek is.
Ez a lárva ugyanis azon kevés állat közé tartozik, amely, hogy úgy mondjam. “házon kívül” emészt. Az üreges rágókon kifecskendezett mirigyváladék a zsákmányolt állat egész belsejét levessé oldja, amely aztán ugyanezen a csatornán át a lárva gyomrába vándorol. A Dytiscus-lárva marása után még az olyan megtermett áldozat, mint a testes ebihal vagy a szitakötőlárva is legfeljebb néhány védekező mozdulatot végez, de azután hamarosan megbénul, majd  belseje – amely a legtöbb víziállatnál többé-kevésbé áttetsző, megzavarosodik, mint amikor formalinnal tartósítják, teste felpüffed, eleinte szinte megnő, aztán lassanként petyhüdt bőrzacskóvá zsugorodik össze, ernyedten csüng a gyilkos fogóban, végül lehull.
A szűk akváriumban néhány termetes Dytiscus-lárva alig pár nap leforgása alatt maradéktalanul felfal minden minden fél centiméternél nagyobb élőlényt. És azután? Azután egymást falják fel, ha ugyan már előbb meg nem tették; ráadásul a győzelem nem is azon múlik, hogy melyikük nagyobb és erősebb, hanem hogy ki támad előbb. Gyakran láttam már, amint két megközelítően azonos nagyságú lárva pontosan egyszerre csípte el egymást, s hamarosan mindkettőt elpusztította a a belső cseppfolyósodás. Egyébként nagyon kevés olyan állat akad a világon, amely végszükségben, ha éhhalál fenyegeti, azzal a szándékkal támadja meg azonos nagyságú fajtársát, hogy felfalja. Teljes bizonyossággal csak a vándorpatkányokról és néhány velük rokon rágcsálóról merem ezt állítani; de hogy például a farkasok ilyesmire vetemednének, abban erősen kételkedem, mégpedig néhány sokatmondó tény alapján, amelyekről később még szó esik. A csíkbogár lárvái azonban felfalják hasonló nagyságú fajtársaikat, még akkor is, ha bővében vannak egyéb tápláléknak. Ezt pedig tudomásom szerint, semmiféle más állat nem teszi meg soha.
Valamivel kevésbé brutális, sokkal elegánsabb, sőt szebb ragadozó Aeschna grandis_4az óriás acsa szitakötő (Aeschna grandis)  pompás, kék-sárga rajzolatú lárvája, az úgynevezett “ördögtű”. A kifejlett rovar csodálatos repülő, valóságos sólyom a rovarvilágban. Amikor a tocsogókban fogott zsákmányunkat beleöntjük a mosdótálba, hogy eltávolítsuk belőle a túlságosan rosszindulatú ragadozókat, olykor találunk egy-egy jókora, szintén áramvonalas alakú lárvát, amelynek furcsa haladó mozgása nyomban feltűnik. A karcsú, többnyire zöld-sárga rajzolatú torpedók szorosan testükhöz zárt lábbal, igen sebesen és lökésszerűen iramodnak előre; eleinte szinte rejtélyesnek látszik, hogy voltaképpen mi mozgatja őket. Ha egy lapos tálban elkülönítve vizsgáljuk meg a példányokat, észrevesszük,hogy ezek a lárvák valóságos sugárhajtású járművek. Potrohuk végéből ugyanis erőteljes kis vízsugár áramlik ki, amely a reakcióerő folytán az állatot gyors iramban előrehajtja. Bélcsatornájuk végső szakasza üres hólyagot alkot, amelyet belülről trachea-kopoltyúk ágaznak be; végbelük tehát – biológiailag igen előnyös kombinációban – egyszerre szolgál a lárva légzésére és helyváltoztatására is.
Az acsalárvák sohasem vadásznak úszás közben, hanem – még a csíkbogárlárváknál is fokozottabb mértékben – lesből; ha zsákmány téved látóterükbe, ezt többé nem tévesztik szem elől; a lárva lassan-lassan a megfelelő irányba fordítja fejét és testét, s követi a zsákmányul kiszemelt állat mozdulatait. Az áldozat ilyenforma “fixírozását” csak alig néhány más gerinctelen állatfajtánál figyelhetjük meg. A csíkbogárlárvákkal ellentétben, az acsalárvák az olyan nagyon lassú mozgást is észlelik, mint például a csiga kúszása, s éppen ezért gyakran esnek áldozatul a csigák a szitakötőlárváknak – és csak ritkán a bogarak lárváinak. Lassan, nagyon lassan, szinte lépésről lépésre lopódzik az acsalárva zsákmánya felé, és amikor már csak három-négy centiméter távolságra van tőle, akkor hirtelen – hát ez mi volt? – rágói közé szorítja vonagló áldozatát. Mivel a szemünk, sajnos, nem alkalmas a lassított felvételekre, csupán annyit láthatunk, hogy a lárva fejéből valami nyelvféleséget lövell ki a zsákmányig, és és berántotta a mohó állkapocs hatóterületére. Aki látott valaha kaméleont enni, annak nyomban eszébe jut a ragadós nyelv ki-becikkanása. A különbség csak az, hogy az acsalárva “bumerángja nem nyelv, hanem a két mozgatható taggá s egy harapófogóvá átalakult alsó ajak (fogóálarc).
A szitakötőlárvák már pusztán a zsákmány “fixírozása folytán is sajátságosan “intelligensnek” tűnnek; s ez a benyomás csak erősödik, ha megvizsgáljuk viselkedésük néhány más sajátosságát is. A szegélyes csíkbogár vaktában támadó lárváival ellentétben az acsalárvák még akkor is békében hagynak bizonyos meghatározott nagyságot meghaladó állatokat, ha már hetek óta éheznek. Egyik medencében hosszú hónapokig tartottam együtt acsalárvákat és halakat, de soha nem tapasztaltam, hogy saját maguknál nagyobb állatot megtámadtak vagy megsebesítettek volna. Különös az is, hogy soha nem csaptak le olyan zsákmányra, amelyet egy másik fajtársuk már elfogott, s annak őrlő állkapcsában mozog lassan ide-oda, de ugyanakkor azonnal nekiestek egy friss húscafatkának, amelyet én mozgattam előttük hasonló módon az üvegből készült etetőpálcikán.
Hatalmas sügérakváriumomban mindig nevelkedett néhány acsalárva is; fejlődésük sokáig tart, több mint egy esztendeig. És akkor egy szép nyári napon elérkezik a nagy pillanat: a lárva elhagyja a vizet, lassan felkapaszkodik valami növényi szárra, ott hosszú ideig nyugodtan üldögél, majd – mint a vedlésekkor általában – a tor hátrészén megreped a bőr, s a lárvaburokból lassan kibontakozik a csodaszép, kifejlett rovar. Még jó néhány órába telik ezután, míg a szárnyak elnyerik végleges nagyságukat és megkeményednek; bámulatos az a folyamat, amint egy gyorsan megszilárduló folyadék nagy nyomás alatt belepréselődik a szárnyerezet finom hálózatába. Azután szélesre tárod az ablakot és sok-sok sikert és szerencsét kívánsz akváriumod szállóvendégének a rovaréletéhez!

Aeschna grandis_5

Szerző: Konrad Lorenz – Salamon király gyűrűje (29-33. oldal) Gondolat, Budapest 1976  ISBN 963 280 340 x

elválasztó-vonal

Konrad Zacharias Lorenz (Bécs, 1903.  – Bécs, 1989. az ún.. klasszikus összehasonlító magatartáskutatás úttörője, a modern etológia egyik megalapítójának is szokták nevezni. Ő maga ezt a kutatási területet 1949-ig „állatpszichológiának” hívta, és a német nyelvterületeken őt tekintik e terület alapító atyjának. 1973-ban  orvosi-élettani Nobel-díjat kapott az „egyéni és szociális viselkedésminták felépítésével és működésével kapcsolatos felfedezéseiért“.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s