vers – 51 Oldal – Lighthouse

Victor Hugo-ra emlékezünk

Victor-Marie Hugo (Besançon, 1802. február 26. – Párizs, 1885. május 22.) francia romantikus költő, regény- és drámaíró, politikus

Mi atyánk: Tavasz, Ki vagy a fűben, a fában, a kőben, A ködben, a vérben, a vágyban, a

Nézd, kedvesem, a rét, az erdő Milyen bübájban ég, A táj milyen gyönyört lehellő, S mily mámoros a

Előttem nők siettek. Testét lomhán kinyújtva Közénk terült a távol… és míg az esti csendben Elhalt víg kacajuk,

Nem láttalak egy hétig, kis rügyek, és közben milyen nagyra nőttetek! hüvelyknyire!… Kilombosodtatok és ezer könnyű és friss

Vannak napok, melyek nem szállnak el, De az idők végéig megmaradnak, Mint csillagok ragyognak boldogan S fényt szórnak

I. Ott ültünk némán, édes félhomályban, Te elmerengve s

Száz évvel ezelőtt, 1919. január 27-én hunyt el Ady Endre a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A

Rossz időket élünk, hogy fessem ki jónak? Ki hisz ma Százéves Jövendőmondónak? Mikor maga sem hisz, öreg csont,

S egyszer, mint a tiszta hold a vizen, Mélyeimnek mormoló vizéből Fölmerült az Élő Isten arca. Hírnököt nem