Nadányi Zoltán – A két szemed szeretett legtovább
A két szemed szeretett legtovább, Be furcsa szerelem. A szád már néma volt, de a szemed, az még
Címke: vers
Tóth Árpád – Őszi kérdés
Jártál-e mostanában a csendes tarlón este, Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér, S nagy, lassú szekerek ballagnak
Kosztolányi Dezső – Szeptember áhítat
Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap, most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya,
Illyés Gyula – Nyárutó
Ránk tör észrevétlen ujra egy ősz! nézzed bomlik a fák kontya, zokognak a bokrok, a beért szőllőhegy illata
Fernando Pessoa – Szerelmes levelek
A szerelmes levelek mind nevetségesek, nem is szerelmes levelek, amik nem nevetségesek. Annakidején magam is írtam szerelmes leveleket,
Radnóti Miklós – Július
Düh csikarja fenn a felhőt, fintorog. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. Elfáradnak, földbe búnak, este lett. Tisztatestü hőség
Lermontov – A várvavárt …
A várvavárt kis jövevénynek E megkésett sorokkal hódolok. Hordozza ölben őt az élet És mind az égi s
Petőfi Sándor – A Kiskunság
(részlet) Forró nyárközép van, Kapaszkodik a nap fölfelé; sugára Mint a lángeső, oly égető özönnel Ömlik a pusztára…
Paul Verlaine – Nyár lesz tehát
Nyár lesz tehát, tündöklő és meleg: örömöm édes cinkosa, a roppant napfény, a selymek közt még szabadabban kiemeli
William Butler Yeats – Ha megöregszel
Ha megöregszel s szürke néneként ott bólogatsz a tűznél, könyvemet lapozd, idézve ifju-szép szemed mélységes árnya közt a
