Kormány Vera: Május

Szombati-Szabó István: Májusi miatyánk

Közzétette:

 

 

Mi atyánk: Tavasz,

Ki vagy a fűben, a fában, a kőben,

A ködben, a vérben, a vágyban, a hőben,

Ki vagy a lázban, a légben, a fényben,

Ki vagy sok-ezer üde asszonyi méhben:

Májusi éjfelek sok csillagpénzű babonája,

Mennyei aranyakat szóró égi seregek királya,

Fiatal asszonyok méhének első gyümölcse, terve,

Kormány Vera: MájusSzép ifjú lányok csodálatos áldottsága, terhe,

Te isten-arcú termékeny tavaszi csodálatosság,

Te áldott és titkos asszonyi állapotosság,

Te minden szívet bekötő aranyos egyetlenegy pók,

Te minden asszonyt megterhesítő csodálatos egyetlenegy csók:

Mi atyánk: Tavasz, szenteltessék meg a te neved.

Halleluja teneked!

*

A vágyak most születnek, kelnek, lesznek, szakadnak

S te magad vagy a legszebb vágya magadnak,

Most sárga, fehér, piros és tarka színek fakadnak.

A vágyak, az ágyak most telnek, majd üresek,

Husz éves ifjú lányok csókja mostan tüzesebb,

Husz éves ifjú lányok csókja mostan tüzes seb.

A te eljöveteled szent. Május szent pazaroltság.

Nincs annyi hősöd, sem hűsöd, hogy vágyunkat kioltsák.

Nálad nélkül a világ nagy ravatal, kiholtság.

Szívek friss ugarán a vágyak most kelnek, mint a manna.

Szív és ajak most mind-mind tüzes borral telt kanna.

Jöjjön el a te országod minden szívbe… Hozsanna!

*

Szomorú legények, kiket szerelmek átka ver váltig,

Szeretünk téged s ha nem vagy: vágyakat temetünk ma.

Mert csak hiába szeretünk, nevetünk s epedünk, ha

Nálad nélkül epedünk, nevetünk, szeretünk váltig…

A mi mindennapi csókjainkat add meg minekünk ma.

És bocsásd meg a mi vétkeinket: sok-ezer csókot,

Miket el nem csókolt botor szívünk, aszkéta ajkunk,

(Miknek halotti sápadtsága szomorog rajtunk)

Miképen mi is megbocsátunk sok-ezer csókot,

Miknek piros virág-tetemén nevetve tovahajtunk.

*

Szívünknek most szárnyai nőnek, mint kis seregélynek.

Csókunk és könnyünk tavaszi vándorlásban eregélnek.

Ágyunkon, mint virágos tavaszi fogaton heverészünk

S ha mit álmunk megad: vágyunkból az már felerészünk.

Most minden élők élő szívek zavarosában halászók,

Csordultig-szívű lányok s fiúk szemében rendre kigyúlnak

Apró, tüzes, repeső lángok, üdvözlésedre, nagy-úrnak

S lengnek-lobognak, mint ablakokban megannyi zászlók.

Szállingó botor vágyak apja és anyja ma minden,

Miknek törvényét, ágyát, születését senkise kérdi,

De a vágyaknak szent üzenetjét sorra mindenki megérti.

Törvény, parancs, tilalom májusban soha sincsen:

Itt a tavasz, a május, a csók, az isten, a minden!

*

Hozsánna Tavasz, mulatós és pelyhes-állú kisisten,

Ki ellopsz tőlünk minden lányt egy éjszakára.

Nyelvünk most cserdül ujjongó hallelujára:

Hozsánna Tavasz, mulatós és pelyhes-állú kisisten!

*

Üdvözlégy Tavasz-isten, te ravasz!

Üdvözlégy Kamasz-isten, te tavasz!

Ó szörnyű isten: vágy-gyújtogató,

Ó kegyes isten: vágy-nyújtogató.

A csókjaid mind jók, mind szépek, szentek,

A karjaid erősek és pihentek,

Olyan vagy, mint egy nagy, csodás titok,

Amelynek zárán én is most nyitok.

*

Jön a tavasz orozva,

Aranyporral porozva,

Fiatalon és frissen,

Virágon és tövissen.

*

Ó szent tavasz, ó május: vidám isten, kerítő.

Ó májusi éj: sötét, aranyos-szép terítő.

Ó májusi csók: csodás életital-merítő.

Ó májusi éjszakák: tüzes szemű legények.

Ó májusi szerelmek: babonás-szép regények.

Ó májusi leányok: pompás varázsedények.

*

Mindenki gyilkos most, mert vágyat öldös

S bíbor szívek sírjába rejti holtan.

Csók-arcú rém az ember és a csókok

Ember-arcú, apró, rossz, fürge törpék.

(Piros váza-szívünket összetörték

A virágért, amit onnan kiloptak.)

Mindenki rom és mindenki éled.

Mindenki bűnös és mindenki vágyik.

Mindenki van: a csók, a vágy, a bánat.

Mindenki lázad, minden kivirágzik…

Ó szent május, te csók-formájú hónap,

Ó édesdeden gyilkoló tavasz.

Ó rossz tavasz, te álnok csudaság,

Ó friss tavasz, te áldott csuda-ág,

Ó szép tavasz, te nagy virág-mező,

Ó bájos tavasz: csókos, uzsorás,

Ó álnok tavasz, szép bujtogató,

Ó mindenekben minden, egyben egy,

Titokban titok, vágyban vágy, varázs,

Ó kábító, ó csábító, ó mámor,

Magad-magadtól megkábult gyönyör,

Ó szépséges-szép, ó csodás-csoda,

Ó csalfaság, ó szerelem, ó vígság,

Ó álmatlanság, ó vágyteltség, ó bánat,

Ó szomjúság, ó menny, ó pokol,

Ó lágy érintés, ó bátorság, ó kéjek,

Ó remegés, ó láz, ó félelem,

Te csók, te minden, te isten: Tavasz!

*

Hozzád jöttem tavaszi isten, vidáman hallelujázva

S hoztam szívemben tömjént, mirrhát, aranyat.

Mert éngem tél nem vár, ősz nem lát meg s a nyarat

Nem hiszem, mert enyém a tavasz csak, ha remegve, ha fázva.

Hozzád imádkozom most, tavaszi isten, vigilemmel, a holddal,

Míg holttá lélegzem magamat tebelőled.

Ó, mert oly szép vagy, dús, meleg, illatos és igéző,

Mint egy szerelmes fiatal lány frissen letett csipkés ruhája.

Ó tavasz, hozzád könyörgök: Szeress, ölelj, takarj be és simulj rám,

Mint alvó asszonyok pompás testére melegen a selyeming.

Kis mécsedet akaszd ki szívem piros, párázó kapuján ma

S küldj valakit ágyamnak és vágyamnak ez éjszakára, Tavasz!

*

Éj van… Május… Az istenek itt járnak most a földön.

Ünnep van és az utca a fákkal halkan hallelujázik.

Az ablakom kinyitva… Alatta lopva a Tavasz oson most

S tapsolnak az akácok zöld tenyerükkel ott kinn.

Forrás: Nyugat · / · 1913 · / · 1913. 8. szám

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s