Vas István – Nyár
Emelkedik az égbolt s lesz ragyogóvá, tarka haddá válnak a téli, vak órák: megint, megint a nyár! S
Séta a kultúra ösvényein
Emelkedik az égbolt s lesz ragyogóvá, tarka haddá válnak a téli, vak órák: megint, megint a nyár! S
Boldog, akinek menyországa van. Lám én is ugy várom már, hogy mikor jön az arany nyár, várom boldogan,
Fessétek bár sötétre a jövőt, Mondjátok, hogy már torkunkon a kés, Beszéljetek közelgő, hosszu gyászról, Mély sűlyedésről, biztos
Kész a világ, Feszült, ünnepi várás Terjeng felette. Halotti csend. Csak néha-néha Sóhajt az Isten lelke. Kimérve minden
Kölcsey Ferenc Himnuszát és Vörösmarty Mihály Szózatát minden magyar ismeri. Minden nemzeti ünnepünkön felcsendülnek, így már mindenkinek feltűnhetett
Rippl-Rónai József (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.): festőművész. Vörös sapkás önarckép (1924) Rippl-Rónai József,
Victor-Marie Hugo (Besançon, 1802. február 26. – Párizs, 1885. május 22.) francia romantikus költő, regény- és drámaíró, politikus
Mi atyánk: Tavasz, Ki vagy a fűben, a fában, a kőben, A ködben, a vérben, a vágyban, a
Nézd, kedvesem, a rét, az erdő Milyen bübájban ég, A táj milyen gyönyört lehellő, S mily mámoros a
Előttem nők siettek. Testét lomhán kinyújtva Közénk terült a távol… és míg az esti csendben Elhalt víg kacajuk,