vers – 46 Oldal – Lighthouse

Február

Tóth Árpád – Februárius Februáriusban alighanem tél lesz, Még a sóhaja is arccsippentő szél lesz, Édesebb piros színt

Csodás idő: fagy – napsütésben, s te szenderegsz még, drága szépem? Kelj fel, elmúlt az éjszaka. Még álom

1919. január 27-én hunyt el Diósadi Ady Endre. Ady Endre – Ha a szemem lefogták Óh, elégtétel

Mit ablakom körülfog vén kerettel, Megfrissül most az únt, szomoru táj, Víg napsugár pingál aranyecsettel Az ócska képen

Hova lett a tarka szivárvány az égről? Hova lett a tarka virág a mezőkről? Hol van a patakzaj,

A tájra száll nagy szürke köd. Lelkemre száll nagy szürke bánat, Megejtőn, némán, nehezen. Anyám, én édes jó

Mormolnak szelei a fagyos északnak, A zsindelyre vastag jégcsapokat raknak; Ellepik a főldet sűrű fergeteggel, A folyóvizeket megkötik

Kormosan, de tiszta szívvel, A füst barna fiai Beköszönünk ma hozzátok, Házak boldog urai. És kivánunk, és ohajtunk

(1874.) A zúgolódás, gúny, harag Rég halva már szivemben. Egy szóval sem panaszkodám A kis Jézuska ellen. Nem

Tél volt. Szél vágott künn a pusztán. Barlangjában, fenn a hegyoldalon, fázott a Gyermek. Ökör lehelete melengette. Szelíd