Radnóti Miklós: Sirálysikoly
– Élő anyámnak Vészes sirálysikollyal ha fölsikoltok nem hallja senki pedig testvéreim a milliók sikoltanak akik meghalnak valahol és milliók
Séta a kultúra ösvényein
– Élő anyámnak Vészes sirálysikollyal ha fölsikoltok nem hallja senki pedig testvéreim a milliók sikoltanak akik meghalnak valahol és milliók
Hogyne szérne szívem, dét Sorsunk mostoha világba, Mind tullukat, elhintezett. Vaszbul lenne, mígisz szérik, Mikar igazi testvérek Egymás nelvit nem
Királyném, kigyúltak a lángok, Aranyos hintónk, íme, száll, Ma a nép közé vegyülünk el, Te a királyné s én a
TÁNCOLÓ TŰZLILIOMOK Sétáltam, mint felhő, melyet szél hajt, céltalan, könnyedén, s egyszer csak egy sor, egy sereg aranyliliom tűnt elém,
Ó, szomorú téli sötét, te szennyes fekete bársony! Örülök annak a kis résnek a függönyömön, mert rajta a végtelen Terek
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol
A bölcs bagoly A tudós bagolyné tojt egy kis utódot, de az nem lett okos, sőt inkább ütődött.
Nikolaus Lenau, (*Lenauheim, 1802.08.13 -†Oberdöbling, 1850.08.22), az “osztrákok Byronjaként”, az osztrák Petőfiként szokták emlegetni. Apja sziléziai nemesúr, anyja
Ezernyi álmos kis madárka Fészkén lel altató tanyát, Elrejti lombok lenge sátra: Jó éjszakát! Sóhajt a forrás, néha csobban, A
Uram, ki fönt az égben lakozol fényességben, gyujtsd föl szent tüzedet az emberek szívében. Az emberek agyára áraszd el bölcsességed.