vers – 47 Oldal – Lighthouse

Szabó Lőrinc – Májusi orgonaszag

Az orgona kezdte! Szinte csobbant, mikor a kertben megcsapott: fűszere gázként gyült a roppant éj tavába, a völgybe,

Az útszél: csupa pitypang, A bokrok: csupa füttyhang. Rigó fuvoláz; rája tíz Zugból is felcsivog a csíz. Hallgatja

Április, ó, Április, Minden csínyre friss! Faun-bokáju, vad suhanc, Újra itt suhansz! Vásott cigánykereked Porozza a tereket, Repül

Így mindig, új meg új partok felé vetődve, az örök éjen át sodródva szüntelen, soha nem vethetünk az

A zene harmadnapja szólt már, harmadnapja a friss zene! a kis parasztház harmadnapja szinte keringett már bele! A

Szép úri nép, didergő itt a fény, Szükség van itt vidám harangozóra… Lecsúszott vén napunk az ég ivén:

Tóth Árpád – Februárius Februáriusban alighanem tél lesz, Még a sóhaja is arccsippentő szél lesz, Édesebb piros színt

Csodás idő: fagy – napsütésben, s te szenderegsz még, drága szépem? Kelj fel, elmúlt az éjszaka. Még álom

1919. január 27-én hunyt el Diósadi Ady Endre. Ady Endre – Ha a szemem lefogták Óh, elégtétel

Mit ablakom körülfog vén kerettel, Megfrissül most az únt, szomoru táj, Víg napsugár pingál aranyecsettel Az ócska képen