Vas István: Nyár
Emelkedik az égbolt s lesz ragyogóvá, tarka haddá válnak a téli, vak órák: megint, megint a nyár! S
Címke: vers
Dsida Jenő – Június
Az érés dícsérete Helyét gyümölcsnek adja a szirom. A déli égen elterül a hőség. A termő kor jön:
Wass Albert: Itt leszek közel, valahol…
Ha eljön majd a nap, Amikor meghalok, Ti ne gyászoljatok. Én itt leszek, közel. Itt találtok napnyugtakor, ha
Sík Sándor – Júniusi körte
Mint a koraérő júniusi körte: Incseleg a lomb közt ígéretes zöldje, De ha leszakítod, savanyú is, fás is,
Csokonai Vitéz Mihály – A méhekhez
Kis méhek! kerteken, Mezőkön, berkeken Mit futtok sok veszéllyel? A friss forrásokra, Az új virágokra Repkedvén szerteszéjjel?
Ady Endre – Májusi zápor után
Nagymessziről ködölt a Bükk, Gőzölt a sík, áradt az Ér S fáradt testemben hirtelen Ott a záporverte mezőn
Kosztolányi Dezső – Anya
Megláncoltál megint a karjaiddal, anyám, anyám. Reám raktad a gyöngeséged mázsás bilincseit. Most hordalak fájó lelkemben téged, amint
Juhász Gyula – Május ünnepe
A hatalom kiadta a parancsot: Ne legyen ünnep május elsején! Zászló ne lengjen és ének ne zengjen, Csak
Harsányi Lajos – Húsvéthajnali varázs
A kert fölött az éj suhog. A fák, mint őrök állnak. Még itt kísért borzalma a Nagypénteki halálnak.
Juhász Gyula – Az utolsó vacsora
János a Mester nagy szívén pihen, E tiszta szíven, e csöndes sziven Pihen, de lelke a holnapra gondol
