Pasternak

Borisz Paszternak – Karácsonyi csillag

Közzétette:

 

 

Tél volt.

Szél vágott künn a pusztán.

Barlangjában, fenn a hegyoldalon,

fázott a Gyermek.

Ökör lehelete melengette.

Szelíd állatok

álltak körülötte,

s a jászoly fölött meleg pára áradt.

A pásztorok, subáikból kirázva

a kölesmagokat,

a sziklás hegyoldalból

nézdeltek álmosan az éjszakába.

Távol havas mező és temető,

kerítés, fejfák,

kocsirúd benn a hóbuckában,

s csillaggal teli égbolt a sírok fölött.

S a csillagok közt titokzatos lobogással

Pasternakszámukra eddig ismeretlen

új csillag ragyogott alacsonyan

az út fölött, mely Betlehembe fut.

Messze az égtől és Istentől

itt izzott, mint tűzvészek idején

a kazlak,

mint égő szérűk, lángoló tanyák.

Szalma s szénakazlak parázslásával

növekedett a csillag egyre

az újmódi fényességétől

elkáprázott végtelen mindenségben.

Mögötte az a növekedő fénycsóva

valami csodahírt jelentett,

s hívását-szólítását

három csillagot néző bölcs követte.

Mögöttük megrakott tevéik cipekedtek

ajándékaikkal, meg fölszerszámozott, aprónövés

szamaraik szaporáztak le a kövek közt.

S közelgő idők különös előjeleként

égre kelt a csillag mögött minden, mi utána lett eljövendő.

Évszázadok minden vágya, álma és eszmélése,

képtárak és múzeumok elkövetkező gazdagsága,

minden tündérek pajkossága, mind a varázstevések,

minden fenyőfa a világon, minden gyermekálom.

Minden kis gyertya remegése, minden angyalhaj,

karácsonyfadíszek minden színes nagyszerűsége . . .

Mind gonoszabbul, mind dühödtebben vágott a szél a pusztán.

. . . Minden csillogó ezüstalmák és ezüstgömbök.

Égerfák álltak a tó mentén tájat rejtőn,

egy kisebb rész volt látható csak föntről a dombról

a varjúfészkeken át s a falombok közt:

a gát, melyen tevék s szamarak közeledtek

a pásztoroktól tisztán felismerhetően.

Menjünk, imádjuk mi is a csodát,

mondták, vállukra terítve a ködmönt.

A hóban előre küszködve melegük lett.

Lábnyomaik világos tisztásokon át

levelek csillogása közt húzódtak tovább,

nyomaik, melyeket a kutyák megmorogtak,

s melyek mint gyertyacsonkok lobogtak a csillagfényben.

Mint mesékben, az éj olyan hideg volt,

s a hóval fedett hegyoldalakon

valakik egyre soraikba álltak.

Szorongva néztek körül a kutyák,

s bajt várva a kisbojtárhoz húzódtak.

Ugyanazon a tájon s utakon

angyalok is jöttek a tömeg sűrűjében.

Láthatatlanok voltak s testtelenek,

csak lépteik hagytak nyomot a hóban.

A barlangnál tolongott a tömeg.

Világosodott. A ciprusok eltűntek.

Kik vagytok? — kérdezte most Mária.

Pásztornépek, s az ég küldöttei,

s kettőtöket dicsőíteni jöttünk.

Szűk benn a hely. Maradjatok az ajtónál.

Hamuszürkén érkező derengésben

kanászok és juhászok toporogtak,

gyalogosokkal lovasok veszekedtek,

s a fatönkökből vájt vályúknál tevék

ordítoztak, szamarak kötekedtek.

Világosodott. S porszemekként a reggel

eltüntette a csillagokat mind az égről.

A barlangba Mária csak a három bölcset

bocsátotta be a mérhetetlen tömegből.

A tölgyfajászolyban fénylőn aludt a Gyermek,

mint szép holdfény egy kivájt oduban.

S báránybőr bundácska helyett szamár

párája s ökör lehelete melengette.

Ők hárman csak álltak az istállóhomályban,

suttogtak, szavakra alig találva.

Valaki a sötétben hirtelen kézenragadta

s a jászoly balja felé tolta őket,

s hátranézve ott: Mária küszöbén

mint vendéget, látták a Csillagot.

(Fordította: Sulyok Vince)

© Copyright Mikes International 2001-2005, Gömöri György & Sulyok Vince 1965-2005

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár (03100/03144/03144.pdf)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s