vers – 4 Oldal – Lighthouse

Dsida Jenő: Húsvéti ének az üres sziklasír mellett

Sírod szélén szinte félve, iszonyattal üldögélve, ó – mekkora vád gyötör, mardos, majdnem összetör: mily látás a kétkedőnek,

Már szabad ám remélni a péntekről regélni már szabad visszatérni és a túlnant fölidézni már szabad a sebet

Ki jön be az ajtón, kopogtatás nélkül? Félig alszom és csak álmodok? Vagy még félig ébren, ez egybemosódik,

Óh, bennem lobogott el Ama szinte már savós, Tüzetlen és makacs, De jó nedvű ifjuság. Március Idusára Voltak

A fagyott hó helyén most vizes a párkány, vizesen ragyog! Csöpögnek a méteres jégcsapok. Ó, lassú, szép, könyörtelen

A farsang dícsérete Egy sarkon, hol a lámpa fénye halvány, egymásra torlik két fura menet, megállnak és hosszú

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta

itthon vagyok újra, újra itthon: Ismerősök jönnek velem szembe, Kedves arcok, elfeledt vonások; Gyermekkorom jut megint eszembe, És

Rózsafa, a nyárt ne felejtsd el! Vedlik a tél kölyke: február, szőre hull, s a jércehangú reggel már

Újra lebeg, majd letelepszik a földre, végül elolvad a hó; csordul, utat váj. Megvillan a nap. Megvillan az