vers – 6 Oldal – Lighthouse

Endrődi Sándor – Keringő

NORDERNEY 1897 SZEPT. 3 Ottkünn a viharban Iszonyú bál van: Tajtékzik a tenger Porzik a zátony. Dörögnek a

(V. ö. Toldi szerelme, XII. ének. 25-27. versszak) 1853-1855 …………………………. De ime! az ég föld hirtelen feltámad: Az

Két istenasszony, amidőn születtem, Vitt hűs berkeidbe, Leto szent fia, S most, mint örökre vidám grácia, Szelíd tavaszban

Kékül az ég, az éjjel haldokol, pihennek a házak még csendben alva, de már lángtól vörös az égnek

(részlet) Kesergő szerelem VI. ének Szerelem-e az, avagy nem, A mit érzek keblemben? – S vajjon, ha

A növő búza tejes szára egyengeti derekát, árnyékában tücsök hűsöl, kérkedik a szarkaláb, csipkézett virágját nyújtja – tán a könnyű

Ilyen hőség sem volt itt már régen, mesélik, még a vaj is elalélt és olvadni készült lenn a

Kamill, teljes nevén Lelliszi Szent Kamill (1550 – 1614). Katona volt, könnyelműen élt. Kockán és kártyán egész vagyonát

Úgy áll a nap az égbolt kellős közepében, mint az emberi lét küszöbén állhatott: rejtelmes húrokon a nyári

Tapsolva szétfutott a zápor s itt köröskörül üresen világít a környék és szuszog, de dong és csomókba hull