Dsida Jenő: Közeleg az emberfia
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tőlem és nem tőled kap életet. Néhány pásztornak,
Séta a kultúra ösvényein
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tőlem és nem tőled kap életet. Néhány pásztornak,
Utálom a rózsát, sok kerti csatán Szivenszúrt már, de jön a December: Fedjük be a rózsát, édes apám.
Az országutat fény veri, ősz, arany ősz, a tengeri- tábla rezes obsitos-had, kifakult bajszok bólognak, kardok, levelek csörögnek,
Ez pusztulás. Beteg világ. Beteg világban béna ember. Zilált ligetek zörrenése. Utolsó fény. Sötét november. Ó jöjj velem,
A szél ha hűvös éjszakákon Lehűti mámoros fejem, A te hideg, utolsó csókod, Az jut eszembe énnekem. Hiába
„Hajnal Anna egyik legmegbecsültebb és legszeretettebb kortársam. Költészetét és emberszeretetét, tevékeny, aktív emberszeretetét nem lehet szétválasztani. Egész életét
Ó, virrasztások évszaka! Vastagon fog a tinta, zordul. A rozsdalevü éjszaka már hatkor a kertekre csordul: Reves fák
Mi lesz a halál után? Ők már tudják, az árnyak, a lukas arcúak, az üres szívűek, a boldogok.
Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, ki adtál életet, adj neki most álmot, és mivel
Vörösmarty Mihály Szózata – második himnuszunk – sok kortárs és későbbi költőnket megihlette. Nemcsak a költemény mondanivalója miatt,