Babits Mihály: Karácsonyi ének
Mért fekszel jászolban, ég királya? Visszasírsz az éhes barikára. Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt.
Címke: vers
Szabó Lőrinc – Téli fák
Hegynek vitt az erdei út. Megálltam. Vacogtak a fák, jobbra-balra messze kinyílt szemeim előtt a világ: a táj,
Szabó T. Anna: Leskelődők
Langyos ködbe balzsamozva mint az őszi csillagok néznek – titkon sejted őket – gyermekarcú angyalok. Érthetetlen, hallhatatlan csöndbe
Dsida Jenő: Közeleg az emberfia
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tőlem és nem tőled kap életet. Néhány pásztornak,
Ady Endre – Fedjük be a rózsát
Utálom a rózsát, sok kerti csatán Szivenszúrt már, de jön a December: Fedjük be a rózsát, édes apám.
Csukás István: Az országutat fény veri
Az országutat fény veri, ősz, arany ősz, a tengeri- tábla rezes obsitos-had, kifakult bajszok bólognak, kardok, levelek csörögnek,
Dsida Jenő – Tóparti könyörgés
Ez pusztulás. Beteg világ. Beteg világban béna ember. Zilált ligetek zörrenése. Utolsó fény. Sötét november. Ó jöjj velem,
Ady Endre – Őszi éjszakán
A szél ha hűvös éjszakákon Lehűti mámoros fejem, A te hideg, utolsó csókod, Az jut eszembe énnekem. Hiába
Hajnal Anna: A magam törvénye szerint…
„Hajnal Anna egyik legmegbecsültebb és legszeretettebb kortársam. Költészetét és emberszeretetét, tevékeny, aktív emberszeretetét nem lehet szétválasztani. Egész életét
Dsida Jenő – A sötétség verse
Ó, virrasztások évszaka! Vastagon fog a tinta, zordul. A rozsdalevü éjszaka már hatkor a kertekre csordul: Reves fák
Lighthouse 