Tőzsér Árpád – Fut Csallóköz

 

 

Tőzsér Árpád a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas felvidéki magyar író, költő, szerkesztő, kritikus, irodalomtörténész, műfordító, akinek irodalmi tevékenysége rendkívül termékeny.

 

Tőzsér Árpád – Fut Csallóköz

(Krónikás ének 1965-ből, a nagy árvíz idejéből)

1.

Galambok s kacsák a háztetőkön,

ketrecéből a víz előjön,

bömbölve tör az égmagasba,

tornyot, háztetőt üt le mancsa.

Kezdődik elölről a teremtés,

víz-föld tapadás, új ősnemzés,

a forró, termő kocsonyában

kő, vas, cserép fő péppé váltan.

El innen, ím, csak az ember fut,

ki már vegyülni nem akar, nem tud,

ki mióta kivált, különbolygóként

önmaga vegyít olajat, sót, ként.

2.

Fut Csallóköz, mint számtalanszor

futott már jajtól, borzalmaktól,

víztől, törökről, háborúktól –

leszorul barma az országútról.

Katonák jönnek, hajtó bömböl,

gyerek sikolt, fél az ökörtől.

Teherautó nyög, mint ősállat,

tetejében nők kiabálnak.

Valószínűtlen kép, káprázat,

kísértetek tán, s hazajárnak.

A jaj, népömlés: népvándorlás.

A kép azonos, csak a kor más.

(Digitális Irodalmi Akadémia)