vers – 2 Oldal – Lighthouse

Guillaume Apollinaire emlékének

Guillaume Apollinaire (Róma, 1880. augusztus 26. – Párizs, 1918. november 9.) – a szürrealista iskola alapítója és klasszikusa.

Az oszlop mellett álltam s megütött a jel hűs, tiszta távlatával. Rezgett az éles levelek között s a

Piros ajkad szomjú ajkamnak add, Estrella, szép gitána! Dél napja izzó aranya alatt hadd marjak az almába. A

A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. Mókus sivít már

Ha egyszer meghalok, e könyv hirdesse majd: szívből szerettem én az örömöt s a dalt, – hadd lássa

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg, hogy Csendemhez csendben érjek. Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Henri René Albert Guy de Maupassant (Tourville-sur-Arques (Miromesnil kastély), 1850. augusztus 5. – Passy, 1893. július 6.) népszerű

Emlékszel még az augusztusi égbolt Tüzeire? – a cirpelő mezőn Álltunk s szemednek mélyén elveszőn Csillant egy csillag-testvér

Düh csikarja fenn a felhőt, fintorog. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. Elfáradnak, földbe búnak, este lett. Tisztatestü hőség ül a

A szonettkoszorú szigorú verstani szabályok szerint, költők által megalkotott szonettciklus, amely az itáliai reneszánsznak a poétikai formája volt.