vers – 2 Oldal – Lighthouse

Heltai Jenő – Üzent az ősz

Üzent az ősz egy hervadt falevéllel, Az ablakon bedobta tegnap éjjel. Ó, furcsa ákombákom! Még meddig élem világom?

Távozzál el Uram én tőlem Jób Könyve A kórus padján, honnan a rácson át látni a templom sok

Hajnalban, nappal, éjszaka Himnuszod zengtem, Mária! Jó vagy rossz, vígság, gyötrelem – Ó, Szűzanya, maradj velem! Ha órám boldogan

A szája duzzadó cseresznye A keble két kis aranyalma… (Mert végtelen Allah hatalma!) A haja szőke, puha szőnyeg,

Miről nem zengett már az ének Mióta lant és duda szól? Hallottunk himnuszt a parajhoz, Dalt a félszem

Én nem nevezhetem tengernek éltemet, Hisz az csak egy csendes, boldog tavacska volt; Jó volt hozzá az ég,

Vitézi ének 1552-ből. – Boldog vala az az idő Tamásin Mikor voltunk az köveknek hányásin, – Örvendett ott

Forróságok, lobbanások után szelíd mámorral hozza kincsét a kifáradt ősz. Hallod érveréseit, a monoton ritmust? Ne még! –

Uram, adj csöndes éjt, Nyugodalmas, nagy éjt A te vén gyermekednek, Beteg, rossz gyermekednek. Fölséges dáridók, Keserves dáridók

Teli van az ég ezüst pitykével, Mi tündöklik a tejúton éjjel, Tán az isten mosolya. Dávid képe álmodoz