Weöres Sándor: Valse triste
Hüvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bújnak a vének. Ködben
Séta a kultúra ösvényein
Hüvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bújnak a vének. Ködben
Hűvös arany szél lobog, leülnek a vándorok. Kamra mélyén egér rág, aranylik fenn a faág. Minden aranysárga itt,
A várost teleszórja az ősz arannyal, egyformán s igazságosan, ahogy illik nálunk, bár a lankás dombokra egy kicsit
Mountain Cleanup Day szeptember 26. Ez a nap a környezetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet számos más világnap
A nyár bedobta rózsakoszorúját múlt este a nyílt ablakon. Dalolt. Hajába gaz volt, hervadó háncs, pár sárguló levél-rongy,
Pompás, fehér karácsony-éjen Kidobta a szikrázó hóba, Kidobta a havas semmibe Magzatját a papék Katója. Aztán Kató, a
A hosszú, néma, mozdulatlan ősz aranyköpenybe fekszik nyári, dús játékai közt, megvert Dárius és nem reméli már, hogy
A megháborodott nyár oda ugrott, ruháit kívül hagyván; tövén ökörnyált sző a dudva, bogozza, majd elejti lustán. Az
A nyár bedobta rózsakoszorúját múlt este a nyílt ablakon. Dalolt. Hajába gaz volt, hervadó háncs, pár sárguló levél-rongy,
Augusztus, nyárutó… A Göncöl tengelye, Mint roppant égi óramutató, Némán, merőn mutat már ősz fele Kigyúlt hajók Suhannak