Erdélyt járva – Nagyvárad
Kőhajó a város tengerén Behúnyt szemekkel újra látlak, Kedves, szép hely, köszöntelek!… Májusi szellő, virágillat Elhozta hozzám képedet.
Séta a kultúra ösvényein
Kőhajó a város tengerén Behúnyt szemekkel újra látlak, Kedves, szép hely, köszöntelek!… Májusi szellő, virágillat Elhozta hozzám képedet.
Festői város a hegyek lábánál „Nagy-Bánya ószerű épületeivel s góth tornyával, mint egy darab középkor, mit itt felejtett
„A vízreszállás koratavaszon, húsvéttájt veszi kezdetét, ahogy a jég eltakarodik a folyókról. Hangyamód nyüzsög a „bekötő helyen” a
Szecessziós szálloda, színpompás szökőkút „Peleskén innen meglátja az ember a rónán Szatmár-Németi tornyait egy jó órai távolban. Szatmár
Károlyiak ősi fészke, nyelvművelők kötődése Én szeretlek, és szerelmem, Nem tudom, mi voltam eddig, E végetlen áradat, Ámde
„Segesvár egyik kiválóan gyönyörű pontja a szászföldnek (…) Utczái szűkek, kanyargók mindenfelé, valóságos labyrinth, s házain is azon
„Szerdahely, az egykori Szerdahelyszék központja, a Szebeni-havasokhoz tartozó Szerdahelyi-hegység északi lábánál, a Szerdahelyi patak mellett, a Nagyszeben—Szászsebes főút
„Tudod-e miért siettem ide s miért vagyok itt már egy hét óta? Azért, mert Szalontán egy nagy ember
„Felvinc és Enyed között egy kis bérci patak vágja keresztül az utat, melyen most tartós kőhíd van építve.
Amit ma Indonéziának nevezünk, a földtörténeti őskorban Ausztrália felé vezető szárazföldi híd lehetett, amíg le nem süllyedt a