Erdélyt járva – Szatmárnémeti

Szecessziós szálloda, színpompás szökőkút

„Peleskén innen meglátja az ember a rónán Szatmár-Németi tornyait egy jó órai távolban. Szatmár derék város a Szamos partján; van egy piaca, nagy két-ágú püspöki temploma, nagy vendégfogadója, casinója, készülő színháza, két cukrásza és két költője…”

(Petőfi Sándor úti leveleiből, 1847)

A szatmárnémeti római katolikus székesegyház (más néven Nagytemplom vagy Urunk Mennybemenetele székesegyház) a Szatmári egyházmegye püspöki székesegyháza, Szatmárnémeti legrégebbi és legnagyobb római katolikus műemléktemploma. 1830-1837 között építtette Hám János püspök (Hild József tervei nyomán)

Ha Petőfi, a nagy előd útmutatására támaszkodnánk, bizony az emlegetett színház és kaszinó helyén már csak azok hűlt helyét találnánk, azok közt a falak között fogadó sem létezik jó ideje, ahogy a két költő is kiköltözött rég a temetőbe. Már talán helyben sem ismerik soraikat, de még tán neveiket sem (az utókor által inkább tisztelt Petőfi szerencsére lejegyezte: Pap Endre és Riskó Ignác valának a szóbeszéd alanyai.) A Szamos ellenben még mindig régi medrében hánykolódik, ahogy köszöni szépen az a „nagy kétágú püspöki templom” is megvan magának a főtér keleti oldalán. Éppen úgy, ahogy a költő, s későbbi követője,Ady Endre látta. Előtte pedig ott áll annak a Hám Jánosnak a mellszobra, aki egyik püspöke volt eme hegyként elénk tornyosuló székesegyháznak, s aki túlélte Petőfit, annak ellenére, hogy árulónak találtatott a szabadságharc idején. Azt hirdette ugyanis, hogy a császárhoz hűnek lenni minden körülmények között. Persze, amikor 1847-ben Petőfi erre járt, még erről nem sejtett senki semmit…

A korábban városházaként szolgáló főtéri szálloda igazi szecessziós palota – belül bezzeg a hetvenes évek hangulatát árasztja máig.

Szatmárnémeti amúgy egy magát nagyvárosnak képzelő igazi kisváros a Partium, azaz az Erdély és a Alföld közötti, egykor hét vármegyét számláló közbülső „Részek” egyik meghatározó települése. Hogy nagyságát hirdesse, akkora városházát emeltek a főtér másik oldalán, ami lenyűgözi máig a térre érkezőket. Más kérdés, hogy abból később szálloda lett, itteni szokás szerint Dacia néven. Tervezője, Lechner Ödön bizonyára forgolódik is sírjában, ahogy Zsolnay uram sem igán gondolhatta, hogy híres pécsi manufaktúrájában készült zománcos tetőcserepei egykor erre a sorsra jutnak. A némi megalomániától szenvedő régebbi főtér másik meghatározó eleme egy rettenetes szobor – számunkra nem ismert történelmi alak monolitja –, illetve a román trikolór színeit váltogató szökőkút. Ami annál inkább érdekelhet bennünket, magyarokat, az a Vécsey-ház. Hiszen itt írták alá 1711 áprilisában a Rákóczi-féle szabadságharcot lezáró szatmári békét – van egy kis vita fölötte, hogy az erre szolgáló asztal vajon a taktabáji templomban vagy a füzérradványi kastélyban található ez idő tájt. A falak viszont itt maradtak, s itt látható Papp Aurél, azaz Aurel Popp eseményre emlékeztető domborműve is. Mégpedig abban a kellemes hangulatú belső udvarban, ami az egykori szatmári vár helyén találtatik, s ami fölött a nevezett művész állandó tárlata látható. A festő nagybányai kortársaitól eltérő tónusú és stílusú képei tagadhatatlan tehetségről árulkodnak, úgyhogy érdemes beleszőni városi sétánkba e kiállítás felkeresését.

Ahogy a főtértől három utcányira, a megyei múzeum is megér egy-két órát, elsősorban néprajzi anyaga miatt. Mielőtt pedig eltávoznánk a szőlőket ringató Szatmár megye egykori székhelyéről, keressük fel még a kerítése miatt „láncos templomként” emlegetett kétszáz éves templomot – ami előtt a közeli Sződemeteren született Kölcsey Ferenc szobra áll –, illetve az attól ugrásnyira lévő égbeszökő tűztornyot, ami újabban kilátóként szolgál. Ha pedig magunk mögött tudtuk annak mind a 174 lépcsőfokát, s odafentről körülhordoztuk tekintetünket, rögtön kiderül számunkra: egy magát nagyvárosnak képzelő kedves kisvárosban vagyunk valóban. Amilyennek Petőfi is lefestette, s ami Ady első, gyermekkori látogatása óta már alig-alig változott.

Forrás: Técsi Zoltán-Illyés Csaba – Erdély legszebb városai és főterei (6—7. oldal, Kárpáti Kincsestár, Pannon-Literatúra Kft. 2020 ISBN 978 963 237 236 5