Fokozottan védett növényeink – Magyarföldi husáng

Közzétette:

 

SONY DSC

 

 

Ferula sadleriana Ledeb.

A magyar flóra sajátos, igen ritka, szépnek nem mondható növénye. Hatalmas méretű ernyős kórója pannóniai endemizmus, amely a jégkorszakot megelőző időszakból maradt fenn. Legközelebbi rokonai Belső-Ázsia félsivatagjain, sztyepplejtőin élnek.
Leírása: Legjellemzőbb rá 1.5-2 méter magas, hengeres, erőteljes, felső részében sokágú szára; erősen felfújt levélhüvelye és többszörösen szárnyalt ferula sadleriana_1nagy levele (legnagyobb méretei: 72 cm hosszúság és 34 cm szélesség). Leveleinek sallangjai szálasak, laposak; a levélcimpák 1-3 cm hosszúak és 1-3 mm szélesek, szélükön finoman érdes-fűrészesek. A sárga virágok ernyőt alkotnak (átmérőjük 9 cm), az oldalernyők átellenesek vagy örvösek, sem gallér-, sem gallérka-leveleik nincsenek. A termés lapos, tojásdad, 7-10 mm hosszú, kopasz ikerkaszat, keskeny szárnyas szegéllyel és résztermésként 3-3 kiemelkedő háti bordával. Az egész növény az ernyősök családjára jellemző illóolajat tartalmaz.
Virágzási ideje: június- július.
Élőhelye: Száraz, meleg, délies kitettségű, mészkő vagy andezit alapkőzetű sziklás törmeléktalajon, sziklaerdőkben, sziklacserjésekben vagy sziklagyepekben él.
Előfordulása: A világnak mindössze 6 helyéről ismerjük. Valamennyi lelőhelye a Kárpát-medencén belül fekszik. Ezek közül a Gerecsében levő a Pisznice-tetőn (TK) elpusztult, Börzsönyben a nagymarosi Ördög-hegyen (TK) végpusztulás előtt áll. Bizonyosan már csak a Pilis-hegyen (TK) és a Bükkben a Bélkőn (NP-n kívül) – továbbá határainkon túl a Tornai-karszt szlovák részén és Erdélyben a Tordai-hasadékban él.
    Védelme: A pilisi Tájvédelmi körzetekben megnyugtató, a bélkői előfordulást (a szirti pereszlény egyetlen hazai példányaival együtt) a bélapátfalvai cementgyár terjeszkedése következtében veszteséglistára kell írnunk. Célszerű volna termésérlelésének elősegítése érdekében vadkárelhárító kerítéssel védeni az őzek ellen (nedvdús “husáng”-ját ugyanis pl. az Ördög-hegyen a muflon igen kedveli és fogyasztja). Felújulását talajszaggatással, előnevelt magoncainak visszatelepítésével kellene segíteni, ahogyan azt a MTA Vácrátóti Botanikai Kutató Intézete a Gerecsében tette. Kísérletes telepítése az Aggteleki Karszton is megtörtént. A nagyközönség nem gyűjti. Hazánkon kívül Szlovákiában és Romániában is védett.
Környezetvédelmi, eszmei értéke 250.000 Forint!

Forrás: Csapody István – Védett növényeink (124.-126. oldal) Gondolat, Budapest, 1982  ISBN 963 281 066 X

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s