Földalattival a szent hegyre

Izrael egyetlen városának sincs olyan szép panorámája, mint Haifának, a Kármel-öböl mentén fekvő városnak. Évezredes múltja van, de történelme folyamán Haifa mindig csak kis halászfalu volt a két nagyobb kikötőváros, Akko és Caesarea árnyékában. Modern fejlődése csak 1905-ben, még török fennhatóság alatt kezdődött, amikor érintette az vasútvonal. Kikötőjét később, a brit uralom idején bővítették ki.

Panorámafelvétel

Haifában érdemes megnézni a német kolónia emlékeit. A templomos szekta tagjai a 19. század közepén kezdték építeni szép kerti lakjaikat; vörös cseréptetejük ma is felhívja magára a figyelmet. Tulajdonosaiknak az volt az életcélja, hogy a szent földön lakjanak, s a harmincas évek közepéig éltek itt. Ám sok jámbor keresztény aktív nácivá változott, ezért a britek a második világháborúban kitelepítették őket Palesztinából, és mindannyiukat Ausztráliába internálták. Haifa azonban még ma is büszke az utcák „európai” karakterére. Kármel szent hegyére, melynek lábánál a régi Haifa fekszik, felmehetünk a különleges, egyvágányú földalattival, a „Carmelit”-tel, de megközelíthetjük drótkötélpályán is, amely a katolikus karmelita rendnek nevet adó, nagyon szép kilátást nyújtó Kármel-kolostorhoz visz. „Stella Maris”-nak nevezik azt a helyet, ahonnan a libanoni partok is láthatók. Ugyancsak a Kármel-hegyen, kicsit északabbra csillog a Bahai templom aranykupolája.

A bahái kert, középen az aranykupolás Báb sírszentélye

Haifa egyúttal ipari központ is, s két részre, az alsó- és felsővárosra tagolódik. Minél magasabban vannak a házak, annál ápoltabbak a lakónegyedek. Haifa közelében drúzok lakta falvak vannak. A drúzok szektája a 11. században vált ki az iszlámból; nem térítő vallás, csak beleszületni lehet. Követői lojálisak minden kormányzat iránt, amely elismeri vallásuk szabadságát. Ennek következménye, hogy a fiatal drúzok – ellentétben a többi arab fiatallal – szolgálatot teljesítenek az izraeli hadseregben. A szíriai drúzok pedig a szír hadseregben katonáskodnak. A Kármel keleti lejtőjén fekszik Bet Shearim, a vallásos zsidók 3—4. századi temetkezőhelye. A hullákat karavánok hozták távoli országokból, és részint díszes sírbarlangokba temették el.

Közvetlenül a tengerparton magasodnak Akko városának a keresztes hadjáratok idején épült hatalmas falai. 1799-ben itt akadt el Napóleon egyiptomi hadjárata. Akko városa azóta alig változott. Egész Izraelben különlegesség a város keleties, arab jellege. Az arab és zsidó lakosság bánatára a felújítási munkálatok csak lassan haladnak. Sok turista viszont ennek örül.

Forrás: Ezerarcú világunk – Ázsia, Ausztrália (173. oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993 ISBN963 7961 04 6 ISBN 963 7961 33X | Kép: Wikiwand