Közzétette:
Mennybemenetel helyett földi űrutazás
„A város környékén a trákoknak, majd a rómaiaknak volt telepe. 1267 körül szász telepesek foglalták el. Medgyest 1495-ben már városként tartották számon. A XIV. század óta a szász autonóm szervezet egyik székének központja. 1534-ben itt ölték meg Alloisio Gritti velencei kalandort, s 1576-ban itt fogadta Báthori István fejedelem a királlyá választásának hírével érkező lengyel követeket.”
(Panoráma útikönyv)
Nagyszeben után tűnhet egy kicsit fakóbbnak, kopottabbnak a Nagyküküllő 
mentén felépült Medgyes, ám ha nyitott szívvel érkezünk ide, ugyanúgy befogad és elringat. Hangulatát tekintve feltétlenül fogható az őt méretében és szépségében felülmúló szász székhelyhez. A városmagjával pedig végképp nem vall szégyent. Itt egyébként kifejezetten találó városmagról beszélni, hiszen a település közepén önmagába záruló, méteres falakkal körülvett középkori épületegyüttes éppúgy hat, mint fanyar meggyben a mag. E falak védelmében épült fel a régi városháza, a börtön, az iskola és a lelkészlak, de egy újabb kőkerítéstől körülvéve itt rejtőzik az a 15. századi gótikus erődtemplom is, amint Szent Margit kegyeibe ajánlottak anno.
Az evangélikus templom
Aki itt belép, bizony nagyot zuhan visszafelé az időben. A hatást az épülettel egyidős szárnyas oltár, a falakat borító, hibátlan szépségű freskók és keleti szőnyegek fokozzák az égig, s hogy visszatérhessünk a földre, bizony meg kell kondulnia fejünk felett a város jelképévé lett torony dédelgetett terhének. Az Amerika felfedezése előtt tíz évvel befejeződött templomépítés – ugye 1482-t írtak ekkor – még nem terjedt ki a híres harangtoronyra, azt csak 68 évvel később sikerült Isten ezen kies házához hozzátoldani. Ám amilyen lassan emelkedett ki a földből, olyan nagyra nőtt: az éghez tartott mérceként nem kevesebb, mint 74 métert mutat!
Medgyes belvárosa az evangélikus templommal
Onnan fentről pedig csoda szép dombvidék tárul a szemeink elé, amiben a bortermő szőlő mindig otthonos volt, s ami az alantihoz fogható erődtemplomok sorát ringatja az ölén. A berethalmit és almakerékit még meg is pillanthatjuk szép időben. De mielőtt emelkedettségünkben elszállnánk az űrbe – jut eszünkbe, a városban nevelkedett, s ezért külön emlékmúzeumot kapott Hermann Oberth, az első űrrakéta megtervezője! –, szóval, mielőtt még a mennybe mennénk, szálljunk le tényleg a földre, és induljunk el megkeresni a 
régi városfal maradványait. Túl sokra ne számítsunk, de egy-két faldarab és torony máig őrzi a középkor illúzióját. Ha már itt tartunk, azt megelőzően is éltek már itt emberek, amiről vaskori és római telephelyek vallanak. Ezeket székely betelepülés követte – az egyik vezér neve után innen a település neve is –, s csak Mátyás király korában következtek a Medgyes mai képét 
meghatározó szászok. Ami meg őutánuk jött, azt bizonyos értelemben csak maguknak köszönhetik: Báthory Zsigmond és Bocskai István fejedelemmé avatása mellett ugyanis az erdélyi németség Romániához való csatlakozása is itt mondatott ki 1919-ben. Újkori exodusuk sokak szerint ezzel a döntéssel vette a kezdetét, aminek eredményeként ma 250 ezer helyett alig húszezren élnek őseik földjén…
Forrás: Técsi Zoltán-Illyés Csaba – Erdély legszebb városai és főterei (22—23. oldal,Kárpáti Kincsestár, Pannon-Literatúra Kft. 2020 ISBN 978 963 237 236 5 | Képek: Wikiwand
Lighthouse 