Emlékmű James Cook tiszteletére

Az ausztrál képviselők csak 1927-ben költözhettek át az új szövetségi fővárosba, Canberrába, melyet diplomatikusan választottak a két ősvetélytárs helyett. Canberra egyébként nagyjából félúton van a két város között. Már a századfordulón ígéretet tettek, hogy megkapja az építészeti hiteleket, de a kormány csak 1911-ben írt ki pályázatot a város megtervezésére. Az első díjat az amerikai Walter Burley Griffin nyerte el merész tervével: két városrészt álmodott meg, melyeket duzzasztott tó választ el; mindkét oldalon körkörös utakkal és sugár irányú kivezető utakkal. A Canberra körüli dombokról ma is jól felismerhető az eredeti városterv. Az építési választóvonal a vízen át a dacos War Memorial Museumtól a Capital Hillig húzódik, amelyen 1988-ban, az ország fennállásának 200. évfordulójára végre elkészült a parlament épülete. Az építmény jól illeszkedik a dombos tájba, s mégis tiszteletet parancsoló.

A régi, 1930-as években épült országház mögött magasodik az új, ami 1988-ban épült. Előttük látható az ún. Államszövetség rakpart (Commonwealth Place), ahol láthatóak a világ zászlai, valamint a jobb oldalon az országos tudományos múzeum, a Questacon található

Ugyanezen az építési vonalon fekszik a régi parlament is, amelyet 1913-ban kezdtek építeni, s 1927-ben, amikor a képviselők birtokba vették, még mindig nem volt készen. De nem azért tekintették jó hat évtizeden át ideiglenes épületnek – a végleges parlamentet kezdettől fogva a Capital Hillre tervezték. A tó melletti partszakaszon a régi parlamenten kívül néhány építészetileg érdekes épület áll: az Ausztrál Nemzeti Galéria, a Legfelsőbb Bíróság s a Nemzeti Könyvtár, melynek gazdag gyűjteményében James Cook korából származó könyvek, térképek és rajzok is találhatók. A nagy tengerésznek a könyvtár előtt, a tó közepénél egyedülálló emlékművet állítottak: 140 méter magas szökőkutat, amely a világ legnagyobb ilyen létesítménye.

A Burley Griffin-tó a James Cook emlékművel Canberrában

A tapasztalt nagykövetek szívesen töltik nyugdíj előtti utolsó éveiket Canberrában: szép a város, a politikai élet rendszerint gondtalan, az infrastruktúra jó. A fiatal attasék s parlamenti képviselők viszont panaszkodnak, hogy unalmas, s megtöltik a Melbourne-be és Sydney-be induló, s onnan érkező reggel és esti repülőjáratokat. „De hát mit várhatunk egy várostól – jelentette ki egy »diplomatacsemete« –, amelynek 358 000 lakosa majdnem mind tisztviselő?” Mintha a diplomaták nem köztisztviselők lennének.