Irodalom – 84 Oldal

Ady Endre – Eszterkuthy Éva húga

Eszterkuthy Éva: az én nagyanyám volt, édesanyámnak édesanyja, tiszteletes asszony, papné, de csak mindig így citálták: Eszterkuty Éva.

A vén ligetben jártunk mi ketten, Aludt a tölgy, a hárs, a nyár; Hozzám simult félőn, ijedten, S

A régebbi elődök jórészt papok voltak. Az apa orvos, de részeges és kegyetlenkedő földesúr, akit feldühödött jobbágyai vertek

Nem is búcsúzott, elment szótalan, Az ifjúságom, íme, odavan. Nem is tudtam, hogy ő valaha volt, Hisz mindig

Egyik cikkemben nemrég említettem nevét egy pillanatra, de azt hiszem, többet érdemel. 1966 táján a British Múzeum könyvtárában

Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,

Az erdő Ivott bort jócskán, de azért nem nagyon tántorgott. Sietni akart tulajdonképpen, de nem tudta, hogy merre.

Ebéd után már alig akadt munkánk. A garázs mellett heverésztünk, napoztunk hanyatt fekve a száraz fűben. Délután öt

Amikor utoljára látták Justino-t, lassan lépkedett a keskeny temetői úton, a bal szélén, a ciprusok mellett, ahol a

Aki igazán akarná megírni Krúdy Gyulát, annak a Krúdy Gyula tintájába kellene mártania tollát. Olyan magában álló, különös,