Irodalom – 82 Oldal

Kritiasz – A vallás eredete

Hajdan rendezetlen volt az ember élete, a nyers erő vezette, mint az állatét, midőn nem várhattak jutalmat még

Emberi sorsok Ω πα, τέλος… Α dörgő Zeusz kezében van, fiam, csupán a végcél, – ő itéli

Vágy, szenvedély bevonja szárnyát; Dalaim immár csendesek; Bennük csak néha-néha zendül Egy álom, egy emlékezet. A szép tavasznak

Mikor a kilencszázas évek elején a pesti egyetemre kerültem, az irodalmi ifjúság szellemi érdeklődése szinte kizárólagosan esztétikai természetű

„Telt-múlt az idő, jöttek a kritikák, és rájöttem, hogy nagy könyvet írtam.” Ken Kesey két nemzedék határán élt,

Hajh, azokban a boldog időkben, amikből régi nagy művészeink kerültek elő, sokkal mostohább volt a színész sorsa, mint

Mint egy szegény, sebesült katona, a piszkos ősz járkál a mély aranyban, a sebkötőit is letépi halkan, s

Hősök ők, a kisfiúk és kisleányok, akik most indulnak neki a tanítás és tudomány labirintusának, amikor minden azt

Nyárvégi strófák I. Az ősz fuvalma meglegyintget Bennünket újra, újra már És útra kelt a népdalokból Jól

1 Az ágtól elvált, Lassan száll alá, Reszket, libeg. Már nem köti az ág, Még nem köti a