Irodalom – 85 Oldal

Sík Sándor – Esti ballagás

Esteledik. Ballagok. Rövidülnek a napok, Hűvösödnek az esték. A szilvafát megszedték. Elvesztettem valamit? Zörren a fű: itt

Szeretem ragyogásod, őszi nap, Mikor széttéped a felhők s a köd Fátyolát és fakuló sugarad Megcsillan a szélrázta

(Egy vén hírlapíró meséiből.) (Ez egy sírkőn olvasható: = Itt nyugszik Mihályi Rozália, élt huszonhat évet, béke poraira.

A szán szélként tovaszáll, a mély havat vágva… Amott szentély fala áll a pusztán magába. Forgószél körös-körül, ömlik

Most már félévig este lesz. Köd száll, a lámpa imbolyog. Járnak az utcán karcsú, roppant, négy-emeletnyi angyalok. S

(1570) Halljátok meg mostan, rígi dolgot mondok, Az Béla királynak ideirül szólok, És a vén Bankónak leányárul szólok,

Hajdan rendezetlen volt az ember élete, a nyers erő vezette, mint az állatét, midőn nem várhattak jutalmat még

Emberi sorsok Ω πα, τέλος… Α dörgő Zeusz kezében van, fiam, csupán a végcél, – ő itéli

Vágy, szenvedély bevonja szárnyát; Dalaim immár csendesek; Bennük csak néha-néha zendül Egy álom, egy emlékezet. A szép tavasznak

Mikor a kilencszázas évek elején a pesti egyetemre kerültem, az irodalmi ifjúság szellemi érdeklődése szinte kizárólagosan esztétikai természetű