Közzétette:
„ha nem él bennünk a hajdani gyermek, ha már csak felnőttek vagyunk, sose értjük meg egymást.”
„1906. december 18-án születtem. Gyermek- és kamaszkorom éveit vidéken éltem, tizenkilenc éves koromban költöztem Budapestre, azóta is ott lakom, de néha kényszerű kirándulást tettem toloncházba, munkatáborba, börtönbe, szerényen számolva öt esztendőmet vitték el ezek a kirándulások.
Írói munkásságom? Első kinyomtatott versem Kassák Lajos avantgarde-ista folyóiratában jelent meg, huszonkét éves voltam, mikor a legjelentősebb magyar folyóirat, a Nyugat közölte verseimet. 1930-tól 1971-ig tizenhat verseskönyvem, egy prózai munkám, és néhány gyermekeknek írt kötetem jelent meg. Kétszer kaptam Kossuth-díjat, s egyszer Baumgarten- és József Attila-díjat. Ez évben kaptam meg a Robert Graves által alapított költői díjat.
Hadd írjam ide, hogy hatvanöt évesen is épp olyan elégedetlen, vagy talán még elégedetlenebb vagyok magammal, mint kezdő koromban. Ezért, hogy még terveim vannak: ezután is szeretnék verset írni, s ha futja időmből, szeretném megírni – prózában – önéletrajzomat.”
(forrás: Zelk Zoltán: Reménykedem és rettegek (Digitális Irodalmi Akadémia)
„Zelk Zoltán – Weöres Sándor és Szabó Lőrinc kortársaként – meghatározó szerepet tölt be a magyar gyermeklíra történetében. Verseiben a népdal képi világának egyszerűségét fedezhetjük fel, meséi finom líraisággal szólnak a természetről, sok humorral az állatvilágról. (…) Szépirodalmi munkásságának csak egy szeletét jelentik a gyerekversei (…)” Verseskötetei mellett több prózai írása jelent meg, és remek újságíróként tartották számon.
Lighthouse 