The Administrative Palace in Târgu Mureş

Erdélyt járva – Marosvásárhely

Közzétette:

 

 

A székelység ősközpontja

A képekben gazdag székely népélet egyik legélénkebb színtere a marosvásárhelyi fapiacz (…) Position of Târgu Mureș on the map of RomaniaMarosvásárhelyt a hetivásárok csütörtöknapon tartatnak meg. Ily deczemberi vagy januári csütörtökön egymás után állít be a sok kenetlen fakó-szekér, melyek nyikorgása messzire kikesereg a világba. Mellettük jó meleg „házi szőttes”-be burkolt atyafiak ballagnak.”

(Gergely Lajos, 1870)

A Tisza legnagyobb mellékfolyójának számító Maros mellett mindig is otthon érezte magát a magyar. Bizonyítja ezt éppen Marosvásárhely, a legrégibb székely települések egyike, hisz már a 11. század végén említik Új Székely-Vásárhely néven. Ebből következik, hogy ekkoriban – s még évszázadokon át – a vásárairól volt legfőképpen híres, de aztán sok minden másról is. Az Erdélyi Fejedelemség fennállása idején például számos – közel negyven – országgyűlés színtere a város, 1876-ig Marosszék központja, majd az egyesített Maros-Torda vármegye székhelyévé lesz. Hogy méltóvá váljon e ranghoz, akadt egy polgármestere is – a két Bolyaival egyetemben a református temetőben nyugvó Bernády György –, aki alig több mint tíz év alatt, 1902-től 1913-ig teljesen átformálta, modern európai várossá avatta. A népies ízléssel keveredő szecesszió jegyében ekkor épült szinte minden komolyabb közintézménye. A szocialista fejlesztések révén – sajnos? – jelentősége még tovább növekedett az 1950-es évektől, melynek mellékhatásaként meg is duplázódott a lakossága. Míg 1959-ig csak 70 ezren éltek itt – javarészt magyarok – a szisztematikus román betelepítések eredményeként immár 150 ezer embernek az otthona. Ám, hogy mindezek velejárójaként mégse egy betondzsungel képe maradjon meg bennünk, arról a panelgyűrűbe vont belváros gondoskodik. Első utunk itt a hosszan elnyúló főtérre, a Rózsák terére vezessen, aminek elején egymást csodálja a magyar szecesszió két felülmúlhatatlan alkotása, az egykori The Administrative Palace in Târgu MureşVárosháza és a Kultúrpalota. Nemcsak térben és (születési) időben állnak közel egymáshoz, stílusuk alapján akár testvérek is lehetnének. Hiszen a szülők is ugyanazok voltak: megrendelőként az emlegetett első ember, illetve tervezőként a város más részein is nyomot hagyó építészpáros, Komor Marcell és Jakab Dezső.

Târgu Mureş, Palace of Culture  Târgu Mureş, Palace of Culture

A Kultúrpalota külső mozaikdíszítését Körösfői-Kriesch Aladár, a gödöllői művésztelep egyik leghíresebb tagja tervezte, az épület tetőcserepeit pedig a pécsi Zsolnay-manufaktúrában gyártották.

A valahai Városháza ma a megyei elöljáróság, míg a másik továbbra is a kultúra fellegvára. A benne lévő hangversenytermek mellett – merthogy kettő is elfér a falai közt – utóbbinak a Tükörterem a legfőbb látványossága, ami régebben fényes fogadásokat fogadott be, míg manapság elsősorban diplomáciai események színtere.

The two Bólyai statues in Târgu Mureş The Teleki library in Târgu Mureş

A jobbra látható Teleki Tékától egy sarokra áll a két Bólyai szobra, amellett a híres könyvtárban emlékszoba is őrzi apa és fia itteni éveinek emlékét. Bólyai Farkas, a tudós matematikus tudniillik a helyi gimnáziumban tanított – amit időközben róla neveztek el –, s így a városban nevelkedett fia is, az ő útját továbbfolytató, művét betetőző Bólyai János.

Meg kell jegyezni, korábban a Kultúrpalotában székelt az Állami Székely Színház is, ami 1973-tól már egy modern épületbe költözködött. Nem úgy a Teleki Téka, azaz a híres könyvtár, amit Teleki Sámuel gróf már eleve a mostani helyén alapított, illetve rendezett be. A tudós kancellár hatvan évnyi módszeres gyűjtés hozadékát hagyta városára 1802-ben, és már életében közkönyvtárrá formálta a mintegy negyvenezer kötetet számláló anyagot. Amibe később beleolvadt másik négyszáz év termése, azaz a református kollégium kétszer akkora könyvállománya. Hogy csak egyetlen kincset érő kötetet emeljünk ki a több mint százezerből: itt van elhelyezve Kőrösi Csoma Sándor tibeti-angol szótára is.

Forrás: Técsi Zoltán-Illyés Csaba – Erdély legszebb városai és főterei (44—45. oldal,Kárpáti Kincsestár, Pannon-Literatúra Kft. 2020 ISBN 978 963 237 236 5

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s