Székely életek – Kőrösi Csoma Sándor

Közzétette:

Sokan voltak azok a székelyek, akik vérrel vagy tollal beírták nevüket működésükkel az emberek emlékezetébe. Nehéz kiválogatni, hogy kik is azok, akik leginkább említésre méltó szerepet töltöttek be. A következőkben bemutatandók közé azokat a már nem élő székelyeket válogattuk ki, akik nemcsak kiemelkedők voltak, hanem kezdeményező vagy magas szintű munkálkodásukkal igen értékeseknek látszanak. Éppúgy, mint ahogy a helytörténeti, köztörténeti adatok sem merítik ki a megismerhető anyag teljességét, az életrajzi adat is csak szemelvényes. Több vastag kötet sorozatára volna szükség ahhoz, hogy minden ide vonatkozó ismeret leglényegesebb része bemutatható legyen.

Kőrösi Csoma Sándor

Schöfft Ágoston litográfiája Kőrösi Csoma Sándorról_300xAz orbaiszéki Kőrösön született 1784-ben. Apja Csoma András székely határőr, anyja Getse Krisztina volt. A Csoma család nem mondható jómódúnak; Felszegen kis házuk, kertjük volt, s a hat tagú család 10-12 holdnyi földje műveléséből élt. Így az otthoni kisiskola elvégzése után nem is volt anyagi lehetőség az eszes, szorgalmas Sándor továbbtaníttatására. 15 éves lett, mire szolgadiákként sikerült bejutnia a Bethlen Gábor alapította “Szegények Kollégiumá”-ba, a híres nagyenyedi kollégiumba. Erősen érdekelték kora felkapott tudományágai: a történelem és a nyelvészet. Ez idő tájt már tájt már nagyban folyt a vita és írásos emlékek keresése a magyar nép eredetére vonatkozóan. Az egyik párt a finn-lapp eredet mellett tört lándzsát, a nagyenyedi kollégiummásik a hun-török rokonságot hangoztatta. Csoma Sándor már az enyedi diákévek idején elhatározta, hogy végére jár a dolognak. Élete céljául tűzte ki, hogy személyesen megkeresse a magyarság bölcsőjét.
Nagyenyedi közép- és főiskolai tanulmányai után, a kor szokásait követve, három évig még külföldön, a göttingai egyetemen tanult, mint (angol alapítványú) ösztöndíjas, “libera mensá”-s hallgató. Ekkor már 13 élő és holt nyelvet ismert. Így készítette elő nagy útját. Elhatározására ösztönzőleg hatottak az időközben Kolozsvárott megalakult tudóskör tagjai, Gyarmathi Sámuel nyelvtudós, Bölöni Farkas Sándor útleíró, Kenderessy Mihály kormányszéki tanácsos, Hegedűs Sámuel író is. Különösen Kenderessy Mihály pártfogolta az ázsiai utazás tervét, évi 100 forintot is felajánlott erre a célra. Mivel Csoma göttingai tanárai részint a finn-ugor, részint az ujgur eredet lehetőségére is felhívták figyelmét, ennek megfelelően állította össze útitervét. Ám pénztelensége és sok egyéb akadály miatt ez a terv útja során gyakran megváltozott. 1819. szeptember 23-án lépte át a magyar határt gyalogosan, egy vándorbottal és egy viaszosvászon tarisznyával.Kőrösi Csoma Sándor_útja
Csoma Sándor követhető útiránya: Bukarest, Szófia, Plovdív, Enez, Alexandria, Cipruson Larnaca kikötője, Libanonban Saida, Bejrut, Tripoli, Latakiye, a szíriai Aleppo, a törökországi Urfa, Mardin, Moszul, majd tutajjal a Tigrisen Bagdad, Iránban Kermansah, Teherán, Meshed, a turkesztáni Bokhara, Afganisztánban Kabul, Indiában Delhi, Lahore, Amritszar, Dzsammu, Szrinagar, Kasmir, Leh a ladakhi királyságban, majd ismét Lahore, Leh, Kasmir, Leh, Zangla. Hol a pestis miatti kerülők, hol helyi zavargások, hol pedig karavánok meghatározott útvonala térítette másfelé. Ázsiában ugyanis Csoma már kénytelen volt karavánokhoz csatlakozni, karavánszerájokban éjszakázni, a magányos — főként az európai — embert fenyegető emberrablók, fejvadászok s az idegen számára kiismerhetetlen úttalan utak miatt.
Döntő fordulatot hozott azonban útitervébe, amidőn Leh és Kasmir között (Kasmirban a további utazásra a zord éghajlat miatt alkalmatlan téli hónapokat akarta eltölteni), William Moorcroft brit kormánymegbízottal és kísérőivel találkozott.
Csoma Sándor akkortájt már régen nem beszélt európai emberrel s így boldogan üdvözölte az angol utazót, akit a szinte toprongyos, ázsiai köntösű gottingeni egyetemvándor ugyancsak csodálatba ejtett. Főleg amikor kiderült róla, hogy Göttingában járt egyetemre, beszéli a főbb európai nyelveket, valamint jó néhány ázsiai nyelvet és nyelvjárást. Lehbe már együtt tértek vissza. Ez az ismeretség mindkettőjüknek igen hasznos volt. Moorcroft helyi ismeretével, összeköttetéseivel, sőt anyagilag is segítette Csomát, aki tanulmányozás céljából tőle kapta kölcsön a későbbi sorsára annyira kiható “Alphabetum Tibetanum”-ot (Roma 1762), melyet Giorgi olasz hittérítő állított össze. Bár hibák és tévedések is bőven akadtak benne, mégis az egyetlen Tibettel és a tibeti nyelvtannal foglalkozó könyv volt akkoriban. Moorcroft viszont felismerve Csoma rendkívüli képességeit, fanatizmusát, remélte, hogy az ő révén sikerül valamilyen kapcsolatba kerülnie a titokzatos Tibettel.
Tibet fehér folt volt nemcsak a brit birodalom, hanem hanem az egész világ számára. Hegyóriásai, kemény éghajlata, szigorúan őrzütt határ menti átkelőhelyei biztosították teljes elzártságát. Nyelve, írásjelei nem hasonlítanak az Ázsiában délebbre fekvő területekéihez. Vallása kezdetben szellem- és ördöghit. A buddhizmus a 7. század elején kezdett elterjedni, amikor Szrong Bean Szgam-po király kínai hercegnőt vett feleségül, aki buddhista szerzeteseket, szent könyveket és kegyszereket hozott magával. A buddhizmus mahayana ágából, az az ősi vallással keveredve fejlődött ki a lámaizmus. Megalakultak a szerzetesrendek. A 16. században Cong Kapa lett a szerzetesség reformátora és vezetője, s egyre növelte befolyásukat. Az ötödik dalai láma — azaz Buddha megtestesítője — Lob-Szang Gyal-szor már világi uralkodó is volt. Utódait a következő századokban a dalai láma halála pillanatában Tibet táján született csecsemők közül választották ki nagy gondossággal. A csecsemőket különféle próbáknak vetették alá, amelyek során meg kellett bizonyosodni arról, melyikükbe költözött az elhalálozott láma lelki összetétele.
Tibet függetlenségét hol a mongol, hol a kínai birodalom, majd az Indiát meghódító britek fenyegették, ezért aztán 1791-ben végleg lezárta határait minden idegen előtt.
Csoma Sándorban az “Alphabetum TibetanumAlphabetum Tibetanum” tanulmányozása közben egyre nőtt a a tudós kíváncsisága a titokzatos ország és nyelve iránt, bár tudta, hogy a megismerés ára az, hogy a maga elé tűzött cél újból halasztást szenved. Ugyanakkor azonban már értesült arról, hogy a tibeti kolostorok sok olyan régi írást, könyvet őriznek, amelyekből fény derülhetne a magyarság eredetére. Így aztán a brit kormány engedélyével és útlevelével, Moorcroft támogatásával és ajánlóleveleivel útnak indult a Ladákh királyságba, a Zanszkár folyó menti zanglaZanglába. A Ladákh királyság Nyugat-Tibetben fekszik. Nem a szorosan vett Nagy-Tibethez tartozik, de lakóinak zöme tibeti és lámaista.  A zanglai kolostor-gompa – mint a többi is, amelyben szerzetesek élnek, megannyi erődítmény. Sziklafalra épülnek, sziklafalra támaszkodnak. Ez az építkezési rendszer nemcsak az ellenség, hanem a zord időjárás és a hatalmas szélviharok ellen is védelmet biztosít.
Csoma Sándor Zanglában segítőtársat is kapott, Szangje Puntszog személyében. Szangje Puntszog nem egyszerű szerzetes volt, hanem jelentős személyiség is, aki egész Ladákhban jeles tudós hírében állt. Csoma egy későbbi – a brit kormányzatnak időszakosan megküldött jelentésében – így ír róla: Nagyon jól írja a nagy- és kisbetűket, ismeri a tibeti nyelv grammatikai szerkezetét, járatos a számtanban, retorikában, költészetben és dialektikában. Hivatásához tartozik az orvostudomány, csillagászat és asztrológia; úgy húsz évvel ezelőtt, tudásának gyarapítása végett, hat év folyamán bejárta Tibet sok részét, Tasi Lhumpót, Lhászát, Bhutánt stb. és Nepált is. Csoma, azaz Szkander bég, ahogyan az ottaniak nevezték,Lehben az “Alphabetum Tibetanum”-ból még megtanult annyira tibetiül, hogy a tudós láma segítségével – akivel 16 hónapot töltött együtt Csoma szobája Zanglábanegyszerű és télen fűtetlen cellájában –  hamarosan nemcsak írni és olvasni is tudott, hanem hozzáláthatott tibeti szótára és nyelvtana elkészítéséhez. Eközben szinte egyetlen tápláléka a csampa, vagyis az ottani faggyús,sós, tejes-tea volt.
Kőrösi Csoma Sándor zanglai tartózkodása alatt mintegy 40000 tibeti szót gyűjtött össze és rendszerezett. Szótárában, amelyet később az az angolok adtak ki Kalkuttában, neve alatt még ez áll: csoma-dicSiculo-Hungarian of Transsylvania. Művével nagy jelentőségű tudományos mű alapjait rakta le, amelyen múlva létrejött az első módszeresen feldolgozott tibeti nyelvtan és szótár, s velük egy új tudományág: a tibeti nyelvészet. Sajnos azonban a politika a tudósokra sincs tekintettel. Csoma Sándor kémgyanússá vált és el kellett hagynia Zanglát. Szabathuba ment. Itt hónapokig várt, míg végre engedélyt kapott kutatói munkája folytatására. A Kalkuttai Ázsiai Társaság kapcsolatba lépett vele s Csoma ismét megkapta az állami támogatást. Ezt követően már nem Zanglába (és végre már nem gyalog, hanem iratait, könyveit cipelő csomaghordókkal), hanem phuktal_Punkthal lámakolostorába, majd három évre Kanamba ment. Megtanult szanszkritul is és megállapította, hogy a tibeti szent könyvek csaknem teljes egészükben indiai szanszkrit írások fordításai.
Kőrösi Csoma Sándor adott először hírt a világnak a tibeti kolostorokban rejtőző vallásos és tudományos tárgyú művekről. Úgy vélte, hogy a magyar nyelv közeli rokonságban van a török, az indiai, a kínai, a mongol és a tibeti nyelvekkel. Ez nem a nyelvek szókincsére, hanem szerkezetükre vonatkozik, mivel ezekben a nyelvekben nincsenek praepositiók, hanem ragok és névutók. A mongol nyelvben viszont sok, a magyarral szinte azonos szót is talált.
A kanami küldetés lejártával, 1830 őszén Kőrösi Csoma Sándor ismét útra kelt, ezúttal Kalkuttába. Mintegy 2000 kilométernyi utat tett meg, többnyire gyalog, Delhin, Agrán át a Gangeszig, majd bárkán Kalkuttáig. Itt azonnal hozzálátott kéziratai sajtó alá rendezéséhez. A brit kormány és az Ázsia Társaság havi 100 rúpia fizetést szavazott meg számára s egyben megbízta, hogy katalogizálja és rendszerezze a Társaság tibeti kéziratait. A nyomdai munka igen lassan haladt, mert a különleges  – 40 oldalra rúgó – tibeti ábécét csak litográfiai eljárással lehetett elkészíteni. A két kötet – a nyelvtan és a szótár – összesen 600 oldal terjedelmű, 500-500 példány készült belőle. Csoma Sándor nem fogadott el érte szerzői tiszteletdíjat. Szótára előszavában hálával emlékezik meg segítőtársáról, a tudós lámáról, Szangje Puntszogról, továbbá mindenkiről, aki útjain, munkájában segítségére volt.
“Rendkívüli érdemei miatt” a Bengáli Ázsia Társaság tiszteletbeli tagjává választotta meg s nem maradt el az elismerés a világ egyéb tájairól sem. Végre, 13 évi távollét után hazája is tudomást szerzett hollétéről: a Magyar Tudós Társaság levelező tagjai közé választották, nagyobb összegű pénzsegélyt küldtek számára s végre hozzájutott az utazása kezdetén, – nagyenyedi pártfogói által ismert utolsó tartózkodási helyére, Teheránba küldött pénzösszeghez is.
Az erkölcsi elismerés boldoggá tette, az anyagi elismerés inkább zavarba ejtette Csomát. Döbrentei Gábornak, a Magyar Tudós Társaság titkárának elküldte két megjelent művét, megköszönte az őt ért megtiszteltetést és a “magyarok bőkezűségéből ide küldött pénzt”; ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy bár a tudomány érdekében munkálkodott, hazájáért s útja eredeti céljáért még nem sokat tudott tenni. Minden vagyonát – 450 aranyat – hazaküldte, hogy a tanulni vágyó erdélyi ifjakat támogassák vele. A brit kormánytól további három évre szóló tartózkodási engedélyt és útlevelet kért, hogy India északnyugati részén folytathassa kutatómunkáját. Kőrösi Csoma Sándor tehát újból útra kelt. A brit kormány részére írt beszámolója szerint az út nagy részét bárkán tette meg. Dzsalpaiguriban a bengáli és a szanszkrit nyelvet, Patnában a fontosabb nyelvjárásokat tanulmányozta.  1837 végén azonban csalódottan tért vissza Kalkuttába. Nyelvészeti feltevéseit nem sikerült alátámasztania és Tibet – amelynek a kolostorokban őrzött könyveitől oly sokat remélt – ezúttal is zárva maradt előtte.
Kalkuttában az Ázsiai Társaság alkönyvtárosává nevHolló Barnabás Kőrösi Csoma Sándor mellszobraezték ki; ott kapott lakást is a Társaság székházában (volt szobája folyosóján állították fel később Holló Barnabás készítette mellszobrát). Továbbra is hajnaltól késő éjszakáig dolgozott. 16 megjelent tanulmányáról tudunk; ezekben részint a tibeti irodalmat ismerteti, részint Buddha életét és tanait, és tájékoztatást ad tibeti orvosi művekről, Tibet földrajzáról is.
Csoma Sándor egyetlen hiteles arcképe is ekkoriban készült. Schöfft Ágoston pesti festőművész indiai útja alatt meglátogatta és lefestette az akkor már híres tudóst.
1842-ben az 58 éves Csoma Sándor még egyszer utazásra szánta el magát. Könyveit, értékpapírjait és minden személyes holmiját végrendeletileg az Ázsia Társaságra hagyta. Hajón, gyalogosan mocsaras vadonon, dzsungelen át jutott el a 2000 méterKőrösi Csoma Sándor útvonala · Az emlékoszlop Dardzsilingben magasan fekvő brit határállomásra, Dardzsilingba. Újból megkíEgy szerzetes Csoma sírjánálsérelte, hogy engedélyt kapjon bejutni Tibetbe, de a választ már nem tudta bevárni. A mocsaras területeken szerzett láz ágynak döntötte és néhány nap alatt végzett vele. 1842. április 12-én temették el Dardzsilingban. Emlékét egy nyolcszögletes oszlopon elhelyezett, fekete márványtábla őrzi.

Szerző: Balás Gábor – A Székelyek nyomában (303-309. oldal) Panoráma, 1984 ISBN 963 243 253 3 ISSN 0133-7327

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s