Bocskai István végrendelete

Bocskai István nem sokkal élte túl a békekötéseket. 1606. december 29-én hunyt el Kassán, három nappal 50. születésnapja előtt. Bár nagyon rövid ideig uralkodott, katonai győzelmeivel, diplomáciai sikereivel és politikai tisztánlátásával a legnagyobb magyar államférfiak közé emelkedett. Magyar nyelvű végrendeletében utódait arra intette, hogy „Valameddig pedig a’ Magyar Korona ott fen nálunknál erősebb nemzetségnél a’ németnél lészen, és a’ Magyar Királyság is a’ németeken forog, mindenkor szükséges és hasznos egy magyar fejedelmet Erdélyben fen-tartani, mert nékik is oltalmokra, javokra lészen. Ha pedig Isten azt adná, hogy a’ Magyar Korona Magyar országban magyar kézhez kelne egy koronás királyság alá, úgy az erdélyieket is intyük, nem hogy attól elszakadnának, vagy abban ellent tartanának, de sőt segéllyék tehetségek szerént, és egyenlő értelemből azon Korona alá a’ régi mód szerint adják magokat.” Útmutatását nemcsak az elkövetkezendő évek erdélyi politikusainak java, hanem a királyság magyar vezetői közül is többen magukévá tették. A protestantizmus védelmében játszott szerepét pedig Európa elismerte: szobra a reformáció 1909 és 1917 között felállított genfi emlékművének panteonjában – egyedüli magyarként – közvetlenül Oliver Cromwellé mellett és Kálvinéhoz közel található.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (203. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9