Maria Teresia

A felvilágosult abszolutizmus

Közzétette:

 

 

A felvilágosodás eszméi nemcsak Európa nyugati, hanem annak keleti, déli és északi részein is termékeny talajra találtak. Ahhoz azonban, hogy akár békés, akár erőszakos úton győzzenek is, az itteni gazdasági és társadalmi viszonyok nem voltak eléggé fejlettek. Ami ezekben az országokban a felvilágosodás eszméiből a 18. században megvalósult, azt paradox módon a többé vagy kevésbé abszolút hatalommal rendelkező uralkodók valósították meg: Oroszországban Nagy Katalin, Poroszországban II. (Nagy) Frigyes, Svédországban III. Gusztáv, Spanyolországban III. Károly, Portugáliában I. József. Ők valamennyien úgy próbálták a modernizáció ügyét előbbre vinni, és ezáltal országuk elmaradottságát mérsékelni, s egyben a közjót szolgálni, hogy mindeközben a feudális társadalmi és politikai rendszer lényege ne változzon meg, és maguk is trónjukon maradhassanak. Ennek érdekében számos reformot vezettek be úgy az állami szervezet, mint az adózás, az egészségvédelem és oktatáspolitika terén, hatalmuk megosztását és ellenőrzés alá helyezését azonban elképzelhetetlennek tartották. Az említettek mellett ez jellemezte a Habsburg Monarchia 18. századi uralkodóinak, Mária Teréziának (1740—1780), és különösen II. Józsefnek (11780—1790) a politikáját is.

 

Maria Teresia

A 18. század közepén készült korhű olajfestmény Mária Teréziáról

 

Bár III. Károly mindent megtett lánya trónöröklési jogának a biztosítása érdekében, az ifjú királynő trónra lépését követően azonnal támadások kereszttüzébe került. Károly Albert bajor és Frigyes Ágost szász választófejedelmek nem fogadták el a Pragmatica Sanctio 1713-as módosítását, és feleségeik – I. József leányai – jogán maguk is igényt tartottak a Habsburg örökségre. II. (Nagy) Frigyes porosz király ugyanakkor a nyersanyagokban gazdag Sziléziára vetett szemet. 1740. december 16-án az ő támadásával robbant ki az ún. osztrák örökösödési háború, amely teljesen váratlanul néhány hónap alatt az összeomlás szélére sodorta a törökkel szemben korábban oly sikeres Monarchiát. A császári hadsereg minden hadszíntéren vereséget szenvedett; a poroszok 1741-ben annektálták Sziléziát, a szászok benyomultak Morvaországba, a bajor választófejedelem pedig elfoglalta Prágát, ahol a cseh rendek királlyá koronázták.

A válságos helyzetben megnőtt Magyarország jelentősége, mondhatni: a birodalom jövője a magyar rendek állásfoglalásától függött. Ha akarták volna, most nagyon könnyen megszabadulhattak volna a Habsburgoktól. Ők azonban másként döntöttek.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (271—272. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s