Eros

Görög mítoszok – Erósz születése

Közzétette:

 

 

Egyesek azt állítják, hogy az első isten a világtojásból kikelt Erósz volt, hiszen nélküle nem születhetett volna meg a többi. Szerintük egyidős Földanyával és Tartarosszal, és kétségbe vonják, hogy apja vagy akár csak anyja is lett volna, hacsak nem Eileithüia, a szülés istennője1.

b) Mások szerint Aphrodité fia volt, és Hermész, Árész vagy maga Aphrodité apja, Zeusz nemzette. De az is lehet, hogy Írisz és a Nyugati Szél gyermeke. Féktelen kisfiú volt, nem tisztelt sem kort, sem rangot. Ide-oda röpködött arany szárnyain, vaktában lőtte ki szakállas nyílvesszőit, s válogatás nélkül gyújtotta lángra szörnyű fáklyáival a szíveket2

1. V. Orphikus himnusz; Arisztotelész: Metafizika I. 4.; Hésziodosz: Theogonia 120; Meleagrosz: 50. epigramma; Olén (idézi Pauszanisz IX. 27.2.).

2. Cicero: Az istenek természetéről III.23.; Vergilius: Ciris 134.; Alkaiosz (idézi Plutarkhosz: Amatorius 20.).

 

Eros

Erósz  (Ἔρως) | Fiatal lány védi magát Erósztól – William-Adolphe Bouguereau festménye

1. Erósz („érzéki szerelem”) Hésziodosz számára csak elvont fogalom volt. A korai görögök – mint az öregséget vagy a pestist – Kér-nek, azaz szárnyas „Gonoszság”-nak ábrázolták, mivel a szabadjára engedett érzékiség zavarólag hathat a rendezett társadalomra. Később azonban akadtak költők, akik perverz gyönyörűségüket lelték Erósz csínytevéseiben, és Praxitelész korában érzelgős módon már szép ifjúnak ábrázolták. Leghíresebb szentélye Theszpiában volt, ahol a boiótok egyszerű, phallosz alakú oszlop formájában tisztelték: pásztori Hermész vagy Priaposz lett, csak más néven. A szüleire vonatkozó eltérő adatok önmagukért beszélnek. Hermész phallikus isten volt; Árész, mint a háború istene, fokozta a harcosok asszonyaiban a nemi vágyat. Azzal, hogy Aphrodité volt Erósz anyja és Zeusz az apja, arra céloznak, hogy az érzékiség a vérfertőzéstől sem riad vissza; hogy a Szivárvány és a Nyugati Szél gyermeke volt, a költői fantázia szüleménye. Eileithüia, „aki a vajúdó nők segítségére siet”, Artemisz egyik mellékneve volt; a hangsúly itt azon van, hogy semmiféle szerelem nem lehet erősebb az anyai szeretetnél.

2. Erószt sohasem tekintették elég komoly istennek ahhoz, hogy az olümposzi uralkodócsalád tizenkét tagja közt szerepeljen.

Forrás: Robert Graves – Görög mítoszok I. kötet (77—78. oldal) Európa Könyvkiadó Budapest, 1981 ISBN 963 07 1969 2

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s