Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése

Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése

Közzétette:

 

 

1869-ben Benczúr Gyula nyerte azt a pályázatot, melyet Eötvös József kultuszminiszter hirdetett történelmi képekre, hogy így serkentse a műfaj hazai elterjedését. Az akkor bemutatott „Vajk megkeresztelése”-vázlaton még hangsúlyos csoportban jelen voltak a pogány magyarok is. Az itt látható, 1875-ben készült végleges képen már szó sincs ellenzékről: a kiegyezés utáni megrendelőknek kedvesebb volt a sorsdöntő esemény problémátlan megelevenítése. Az előtérben térdepel a kereszténységet felvevő Vajk (a későbbi Szent István király), akit a püspöki ornátusba öltözött Szent Adalbert keresztel meg.

A tanárától, Pilotytól, illetve Rubenstől és Tiepolótól tanult pompás anyagfestés és a mozgalmas kompozíció segítségével a művész a historizmus reprezentatív tablóját alkotta meg. Nem véletlen, hogy Benczúr lett a korszak hazai festőfejedelme, főrendek, királyok kedveltje, sőt a müncheni akadémia, majd a budapesti mesteriskola tanára: birtokában volt mindama virtuóz festői tudásnak és alkalmazkodóképességnek, mely e pozícióhoz szükségeltetett.

Benczúr Gyula: Vajk megkeresztelése (1875 Olaj, vászon, 360 x 245 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)

Benczúr Gyula 1844, Nyíregyháza -1920, Dolány)

Gyula Benczur: Self-portraitFestő, a 19. századi magyar akadémikus történeti festészet egyik jelentős alakja, az MTA t. tagja (1910). Kassán folytatott középiskolai tanulmányok mellett egyidejűleg festeni és rajzolni is tanult a Klimkovits testvérek magániskolájában. 1861-től Piloty növendéke volt. A Hunyadi László búcsúja c. történeti festményével 1866-ban nagy sikert aratott Pesten. Ábrázolókészségét, technikai tudását tanúsította 1869-ben készült II. Rákóczi Ferenc elfogatása c. műve is. Egyidejűleg több arcképet is készített Etelka nővéréről és Benczúr Gézáról. II. Lajos bajor király megrendelésére festett alkotásai közül jelentős XVI. Lajos és családja a versailles-i palota megrohanásakor, valamint XV. Lajos és Dubarry (1874) c. festménye (Magyar Nemzeti Galéria).

Olaszországi tanulmányútjának hatását tükrözi a Vajk megkeresztelése (1875) c. műve. 1873-ban Münchenben feleségül vette Gabriel Max müncheni festő nővérét, Linát. 1876-ban a müncheni Képzőművészeti Akadémia tanára lett. 1883-ban hazatért, s haláláig a mesteriskola igazgatójaként mint korának hivatalosan elismert művésze működött, akit megrendelésekkel, művészeti és közéleti kitüntetésekkel halmoztak el. A millenniumra 1896-ban festette meg a Budavár visszavétele c. művét. Művészetét mindinkább a pompás kosztümök, hatásos jelenetek külsőleges ábrázolása jellemezte. Számos reprezentatív, az arisztokrácia és a politikai élet alakjait ábrázoló portréja közül nevezetesebb Károlyiné, Ferenc József, gróf Tisza István, Trefort Ágoston stb. arcképe. Működése nyomán a reprezentatív portré a századforduló kedvelt s tanítványai által tovább művelt műfaja lett. Mitológiai jeleneteket (Bachásnő, Perseus és Andromeda stb.) virágok közé helyezett puttókat (Mályvák között, Venus galambjai stb.) s számos önarcképet is festet. 1906-ban a főrendiház örökös tagjává nevezték ki. Halála után Dolányt (Nógrád megye) Benczúrfalvának nevezték el. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria, valamint több vidéki és külföldi múzeum őrzi.

Forrás: Képzőművészet Magyarországon (hung-art.hu)

Kapcsolódó tartalom: Szent István, az államalapító

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s