Alexandria

Közzétette:

 

 

Város Egyiptom földközi-tengeri partján, a Nílus deltájának nyugati csücskében. Nevét Nagy Sándorról (Alexandros) kapta, aki egy viszonylag jelentéktelen egyiptomi település, Rhakótis helyén alapította Kr. e. 332-ben. I. Ptolemaios Sótér Kr.e. 319-ben Egyiptom fővárosává tette Alexandriát, amely – részben kedvező fekvésének, részben a királyi támogatásoknak köszönhetően – hamarosan a hellénisztikus világ egyik legjelentősebb kulturális, politikai és kereskedelmi központjává vált.

Az alexandriai Museion és a könyvtár, amely több százezer irodalmi és tudományos munkát őrzött, I. Ptolemaios korában alakult és a Kr. u. 3. század végén semmisült meg. Alexandria a tudományos élet mellett a földközi-tengeri kereskedelem központjául is szolgált: kikötője összeköttetést biztosított a Nílus-völgy és Meroé, valamint a Vörös-tenger irányában Arábia és India között. Legfontosabb kiviteli cikke az üveg, a papirusz és a vászon volt.

A város lakosságát (amelynek száma a Ptolemaios-kor végére az egymillió főt is elérte) három etnikum alkotta. A görögök a királyi negyed közelében telepedtek le, az egyiptomiak a város déli részén fekvő Rhakótis-negyedben éltek, a meglehetősen nagy számú zsidó népesség pedig a keleti zónát lakta. Bár a három etnikum együttélése korántsem volt mentes a konfliktusoktól, kulturális tekintetben a város valódi olvasztótégelyként működött, amelyben a régi egyiptomi elemek az antik görög és zsidó kultúra vonásaival keveredtek.

Sarapis isten kultusza, amelyet I. Ptolemaios kezdeményezésére honosítottak meg Alexandriában, tudatosan ötvözte az egyiptomi és görög elemeket: az egyiptomi Ozirisz és Ápisz alakjából létrejövő istenalakot a Zeuséhoz hasonló görög ikonográfiával ábrázolták, az egyiptomi Rhakótis-negyedben álló görög jellegű főszentélyének alapításáról kétnyelvű feliratok tanúskodnak. A kultúrák keveredését példázzák Alexandria temetői is: Kom es-Suqafa római kori katakombáiban a régi egyiptomi túlvilághit ábrázolása jelenik meg császárkori köntösbe bújtatva.

 

Lámpaház istennő mellképével (Egyiptom)

Nagyon finom, rózsaszín és halvány narancsszínű márgás agyagból két formában készített lámpaház. A hátsó, enyhén hajló ívvel keretezett ajtónyílást késsel vágták ki a mécses behelyezése számára. A lámpaház kerek naost formáz, amelynek isteni lakója – talán Artemis – az elülső ajtónyílásban jelenik meg, amelynek félfáit dór oszlopfőjű pillérekként képezték ki. A naost két oldalt égő, köteges fáklyák szegélyezik, fent pedig erősen profilált párkány fölött gömbölyű tető zárja le, amelynek csúcsán felfüggesztő fül helyezkedik el. Az istennőnek középen elválasztott, vállraomló, hullámos haja van, fején diadém vagy sisak látható, ruhája szabadon hagyja jobb vállát és mellének felső részét. Feje fölött kétoldalt az ajtónyílás sarkaiban kerek, kifúrt lyukak láthatók. A sematikus építészeti részletek a hellénisztikus alexandriai építészeti formákat(Alexandria építészete)] idézik. Ezek, valamint a lámpaház típusa alapján a tárgy a Kr. e. 2. század 2. felére keltezhető.

Alexandria a kereszténység térhódítása után is megőrizte kulturális vezető szerepét. Az új hit, amelyet a legenda szerint Szent Márk hozott el a városba, eleinte főként a zsidó népesség körében terjedt el, később pedig az ő közvetítésük révén a görög populáció is felkarolta. A Kr. u. 2. században Alexandriában alakult meg a híres katekéta iskola, amelynek teológusai (Pantainos, Alexandriai Kelemen, Órigenés) a görög kultúra és a keresztény hit összeegyeztetésére törekedtek, és a szentírás-értelmezés allegorikus irányzatát hirdették. Hosszú ideig Alexandria volt az egyiptomi keresztény (kopt) egyház központja is.

Alexandria építészete

Alexandria egyik legnevezetesebb építménye az ókori világ hét csodája közé sorolt világítótorony, a Pharos volt, amelyet a knidosi Sóstratos épített II. Ptolemaios Philadelphos uralkodása alatt, a Kr. e. 3. század kezdetén. A több mint száz méter magas, fehér márvánnyal borított építményt három szint alkotta, amelyek közül az alsó négyszögletes, a középső nyolcszögű, a felső pedig henger alakú volt. A torony felső szintjén állítólag tükröket helyeztek el, amelyek nappal a nap, éjjel pedig az ott lobogó tűz fényét erősítették fel, így az Alexandriába igyekvő hajósok már száz kilométeres messzeségből is észlelhették az irányjelzést. A Pharos csúcsát Zeus Sótér vagy Poseidón szobra díszítette. A több mint ezerötszáz éven át álló tornyot a Kr. u. 14. században földrengés pusztította el.

 

Római érme Commodus császár idejéből

Római kori érme Commodus császár idejéből, a híres alexandriai világítótorony ábrázolásával – British Museum

A Pharos-szigetet és a szárazföldet a Heptastadion nevű gát kötötte össze, amelytől keletre a kereskedelmi forgalmat bonyolító Nagy-kikötő, nyugatra pedig az inkább hadi célokat szolgáló Eunostos-kikötő terült el.

Alexandria városát Nagy Sándor építésze, a rhodosi Deinokratés tervezte: a sakktábla-szerűen elrendezett utcák hálózatában kelet-nyugati, illetve észak-déli irányú főutak jelölték ki a fontosabb városrészeket. Alexandria területének keleti harmadát a máig feltáratlan királyi negyed, a Brucheion foglalta el. A palota mellett itt állt a város vezető tudományos intézete, a Museion és a hozzá tartozó híres könyvtár, valamint Nagy Sándor és a Ptolemaiosok sírboltja, a Séma, amely az uralkodó-kultusz szellemi központjául szolgált.

Sarapis isten – feltehetően görög jellegű – temploma a város délnyugati részén, a Rhakótis-negyedben állt, mellette pedig több Iseum (Isis-templom), valamint Harpokratés és Anubis tiszteletére emelt szentélyek is működtek. Sarapis templomát Kr. u. 391-ben rombolták le, miután Theodosius császár betiltotta a pogány kultuszokat. Az épület egyetlen, ma is álló oszlopa (az úgynevezett “Pompeius oszlopa”) Diocletianus császár korából származik.

Minthogy a modern Alexandria lényegében ráépült az ókori város romjaira, a Ptolemaiosok fővárosának építészetéről sokáig csupán az antik szerzők leírásai alapján alkothattunk képet. A 20. század végén megkezdődött víz alatti régészeti feltárások azonban e tekintetben is számos új ismerettel szolgáltak. Bár korábban azt feltételezték, hogy Alexandria teljességgel görög jellegű város volt, ma már bizonyosnak látszik, hogy a város építészetében egyiptomi díszítőelemek is megjelentek.

Forrás: Endreffy Kata: Szépművészeti Múzeum (2004)

Kapcsolódó tartalom: A leghíresebb világítótorony

 

3 comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s