Egyiptomi korai kereszténység

Közzétette:

 

 

A kezdet történetéről csak nagyon keveset tudunk. A legenda Szent Márkot tekinti az egyiptomi egyház megalapítójának. Mártírhalált 68-ban szenvedett, Néró császár uralkodása alatt, ortodox kopt tamplomés Alexandria mellett, Bukolia templomában temették el. A hagyomány ezt tartja az első egyiptomi keresztény templomnak, amelyet maga az evangélista (az első pátriárka) alapított. A kopt egyház eredetéhez kapcsolódó másik történet szerint a Szent Család egyiptomi vándorlásának idején a koptok a gyermek Krisztust Megváltóként üdvözölték. Az első két évszázad keresztényeinek életéről az egyházatyák utalásai (pl. Eusebius, Irenaeus) mellett különböző evangéliumi töredékek tanúskodnak. Az első, már történetileg ismert püspök, Démétrios 189-231 között volt az egyiptomi keresztény egyház feje.
A korai egyház folyamatos támadásokat szenvedett el. A kereszténységet új keletű babonaságnak tartották, és sokáig minden politikai és természeti katasztrófa miatt őket okolták. A vádak között első helyen a hitetlenség szerepelt, amely a császárkultusz visszautasítását jelentette a kortársak szemében. Hasonló volt a kannibalizmus, az emberevés, ami az oltári szentség félreértése, illetve a szodómia vádja, ami a keresztény testvérek közötti csók miatt tette hírhedté a még alakuló egyházat. A keresztényüldözések hullámai többször elérték Egyiptomot is. A kopt egyházban külön időszámítást fogadtak el (kezdete 284), hogy örökre emlékezzenek a Diocletianus ideje alatt lezajlott kegyetlenségekre. A helyzet csak 313 után változott meg, amikor Nagy Konstantin kibocsátotta türelmi rendeletét, amelyben elismerte a keresztény vallás létét, és biztosította a szabad vallásgyakorlatot. 
A kezdeti időben még nem voltak templomok, csak ünneplésre szentelt gyülekezési helyek. Az oltári szentség ünneplésének helyei, keresztelési kápolnák, és a temetkezési helyek (katakombák) mutatják a kereszténység terjedését, ezeket sokszor korábban pogány használatban lévő helyekből alakították át. A keresztény művészet szimbólumai, pl. a különböző keresztek, a hal, a pelikán, a szarvas, a főnix és a bárány mellett bibliai jelenetek kaptak helyet.
Az elszórtan élő remeték közösségekbe szervezése a 3. században következett be (egyiptomi szerzetesség).
Az egyiptomi egyház életének új fejezetét nyitotta a perzsa (619), majd az ezt követő arab (641) hódítás.


Ötvös Csaba 2004 (Lexikon)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s