Mortuary Temple of Hatshepsut in Egypt

Ősi egyiptomi kultúra

Közzétette:

 

 

Az ősi Egyiptom kultúrájának kifejlődése elsősorban a csillagászatnak és az időszámításnak (a naptár kidolgozása, hogy előre, lehetőleg pontosan meg lehessen állapítani a Nílus áradásait), a matematikának és a mértannak (a monumentális építményeknek méreteinek pontos kiszámítása), a kémiának és az orvostudománynak köszönhető. Ezekhez társul, hogy Kr. e. 3000 körül kidolgozták a hieroglifa-írást.

Ókor

A régi Egyiptomban a vallás azon a hiten alapult, hogy az élet a túlvilágon folytatódik (ezért mumifikálták a halottakat), és hogy a fáraók istenkirályok. A fáraók eleinte sólyomfejű istenek (Hórusz) emberi alakjaik voltak, majd a napisten, Ré fiának mondták magukat. Időnként egyes istenek alakjai összeolvadtak, mint Ré az ősistennel, Atummal, vagy a levegő istenével Amonnal. Az állatalakban megjelenő istenek mellett (pl. Hathor-tehén, Apisz-bika, Anubisz-sakál) emberalakban (pl. Ízisz és Ozirisz fiukkal, Hórusszal) vagy kozmikus erőként (pl. Nut-ég, Ceb-föld) megjelenő isteneket is tisztelték. A vallás primátusa mutatkozik meg abban is, hogy az egyiptomi művészet az Óbirodalom kezdetétől a római korig elsősorban síremlékeket és vallásos tárgyú műveket hozott létre. Az uralkodó hatalmi vágya a monumentális épületekben nyilvánult meg. A Kairó közelében lévő nagy piramisokat az Óbirodalom idejében építették: Szakkarában Dzsószer király lépcsős piramisát és a kultuszát szolgáló építményeket, valamint számos más piramist és síremléket; Gizehben Keopsz, Kephrén és Mükerinosz fáraó piramisát s a hatalmas Szfinx-szobrot. Felső-Egyiptomban lelhetők meg a Középbirodalom sok képpel díszített sziklasírjai (a Théba melletti Deir el-Bahariban II. Mentuhotep halotti temploma). Théba, Luxor, Karnak vidékén, valamint Núbiában vannak az Újbirodalom templomai és királysírjai: Deir el Bahariban Hatsepszut királynő lépcsőzetes temploma, Luxorban és Karnakban az Amon-templomok, valamint a Királyok völgyének sírjai, köztük a leghíresebb, Tutanhamoné (a rengeteg sírtárgy a kairói Egyiptomi Múzeumban tekinthető meg).

A szobrászat az építészettel párhuzamosan fejlődött: az Óbirodalom királyszobrai (pl. Dzsószer fáraó szobra a kairói Egyiptomi Múzeumban) merev méltóságukkal az istenkirály lényét fejezik ki. A Középbirodalom szobrai emberszabásúbbak, evilágiak, valódi arcképek (pl. Szeszósztrisz király szobra a New York-i MetropolitanMúzeumban). Az Újbirodalomban Ehnaton nemcsak a vallási rendet borította fel, hanem az egyiptomi művészet hagyományos normáit is; létrejön a szigorú realizmus, az érzelmek művészete (Nefertiti mellszobra a berlini Egyiptomi Múzeumban).

Amo temple Karnak, Egypt

Kosfejű szfinxek őrzik a karnaki Amon-templom bejáratát.

Az egyiptomi domborművek és festmények is elsősorban a halottak kultuszát szolgálták, hogy segítsék legyőzni az emberi élet végességét s dicsőítsék a túlvilágot. A sírokban főleg a halott képe látható, akit bemutatnak az isteneknek. Étkezőasztalán mindenféle étel, boroskancsók, különböző eszközök. A különösen gazdag sírokban gyakran az egész falat betöltik a mindennapos élet képei (vadászat, halászat, mezőgazdasági munka stb.). A templomok és paloták domborművei viszont nagyrészt politikai eseményeket ábrázolnak (harci jelenetek, győzelmi ünnepek).

Egyiptom hellenizálása

Miután Nagy Sándor meghódította Egyiptomot, az egész Nílus-völgyben elterjed a hellén kultúra. A Ptolemaioszok idejében Alexandria hamarosan görög szellemiségű metropolisszá vált. A város könyvtára által lett híres, ahol több száz ezer tekercset őriztek; a „muszeionhoz” tartozott, az akkori világi tudományok székhelyéhez. Itt írta Eukleidész az „Elemek”-et, itt számolta ki Eratosztenész a Föld kerületét, itt fektette le Herophiosz, az orvos az anatómia alapjait. A Ptolemaiosz-uralkodók a fáraók utódjának tekintették magukat s ők is pompás templomokat építettek az Újbirodalom stílusában.

Mortuary Temple of Hatshepsut in Egypt

Piramis helyett lépcsőzetes építmény: Hatsepszut (Kr. e. 1490—1468)) helyreállított halotti temploma Deir al Bahariban.

Az iszlám előtti kor

A római császárok idején a képzőművészetben és az építészetben folytatták a ptolemaioszi hagyományokat. Alexandria a Birodalom kereszténnyé válása idejében hamarosan a teológiai képzés központja lett. A szerzetesség mint a keresztény aszkézis új formája az anachoréták vagy emiták mozgalmából, valamint az egyiptomi kolostor-közösségekből született. A leghíresebb kolostor a Katalin-kolostor (6. sz.) a Sinai-félsziget déli részén s a kopt Simeon-kolostor Asszuánnál (7. sz.). Érdemes megtekinteni a Wadi Natrun-i, részben már a 4. században alapított kopt kolostort is, Kairó és Alexandria között, valamint az Antoniusz és Pál-kolostort az Arab-sivatagban.

A koptok művészete – a legnagyobb gyűjtemény a kairói Kopt Múzeumban található – lényegében népművészet. Ez elsősorban a festészetben és a textilmunkákban szembetűnő, geometrikusan stilizált, perspektíva nélküli figurákon.

Az iszlám kora

Egyiptom már az ummajjádok korában arab nyelvű ország lett. Arab törzsek telepedtek le a Nílus völgyében s magukkal hozták erkölcseiket és szokásaiakat, melyek sértetlenül fennmaradtak a török időkben is. Az iszlám építőművészet csak akkor alakult ki, amikor a Túlúnida-dinasztia (868—905) uralkodott Kairóban Egyiptom felett. Ettől kezdve a nagy mecsetek a különböző dinasztiákat, azok származását s az ezzel összefüggő stílusjegyeket tükrözték (pl. az Ibn-Túlún-mecset, 9. sz., az Al-Azhar-mecset, 10. sz., a Haszan-szultán-mecset, 14. sz.

Mohamed Ali mosque in Cairo, Egypt

Mohamed Ali-mecset Kairóban. Mintaképe az isztambuli Hagia Sofia volt.

A 19. és 20. században az egyiptomi építészetben a gyakorlati célú építmények, elsősorban a duzzasztógátak építése volt a legfontosabb. A régi Asszuáni-gátat angol segítséggel építették (1898—1902), majd építették át (1912—1933). A szovjet segítséggel, 1960 és 1970 között épült új nagy gát (8 kilométerre délnek, (Szadd al Alinál), azzal fenyegette a II. Ramszesz által Kr. e. 1250 körül építtetett Szimbel-i sziklatemplomot, melyet a király négy hatalmas ülő alakja díszít, hogy eltűnik a tározó vízében. Drámai mentőakcióval (1965—1968) sikerült a templomot 180 méterrel odébb vinni s megmenteni a pusztulástól.

Forrás: Ezerarcú világunk – Afrika (128-129.oldal) Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994 ISBN 963 7961 34 8 4. kötet

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s