Az alexandriai Museion és a könyvtár

A Museion és az alexandriai könyvtár szellemi hatásukat tekintve a hellénizmus korának legfontosabb intézményei voltak. A ‘museion’ szó azt jelenti: „a Múzsák szentélye”, és eredetileg bármilyen, a múzsáknak szentelt helyet – például ligeteket – így neveztek. Az alexandriai Museion azonban – bár területén valószínűleg helyet kapott egy a múzsáknak szentelt templom is – sokkal több volt kultuszhelynél, inkább a mai tudományos kutatóintézetekhez hasonlíthatjuk. Ez volt az első olyan intézmény, amelyet kizárólag a tudományos kutatás és a szellemi örökség megőrzésének céljából hoztak létre, és a Museionba meghívott tudósok az elsők a világon, akik azért kaptak fizetést és ellátást, hogy „főállásban” a tudomány kérdéseivel foglalkozzanak.

Valószínűleg I. Ptolemaios Sótér alapította, aki Nagy Sándor (Alexandros) közvetlen utódja volt Egyiptom trónján; majd a Ptolemaios-dinasztia első felének uralkodói is patrónusként segítették elő az ott folyó szellemi tevékenységet. Maguk is gyakran részt vettek a tudományos előadásokon. A dinasztia és a Museion közötti kapcsolat azért is fonódhatott ilyen szorosra, mert a trónörökös nevelését mindig a Könyvtár vezetőjére bízták, aki egyben a Museion első embere is volt.

A Museion tagjai a hellénizmus korának legnagyobb tudósai (és olykor művészei – elsősorban költői-írói) voltak. Az uralkodó meghívására érkeztek Alexandriába rövidebb vagy hosszabb időre, de volt olyan is, aki az egész életét itt élte le. Az intézmény pontos szerveződését, illetve a benne található épületeket nem ismerjük. Bizonyára volt benne egy szentély a Múzsáknak, akik inspirálták az ott folyó munkát; irodalmi művek beszámolnak arról, hogy a közös helyiségben elköltött étkezések a tudósok számára szellemdús beszélgetésekre is alkalmat teremtettek. Volt egy előadásokra alkalmas terem tudományos és filozófiai viták céljaira, és természetesen ott volt a méltán híres alexandriai könyvtár. A Museionhoz tartozott egy növény- és állatkert távoli tájakról származó, ritka fajokkal; egy csillagvizsgáló, valamint természettudományos kísérletek elvégzésére alkalmas „laboratóriumok” is.

Az alexandriai tudósok által elért tudományos eredmények egyáltalán nem csak ókori mértékkel mérve tekinthetők kiemelkedő jelentőségűnek. Fáradhatatlan munkájuk nélkül ma szegényebbek lennénk a görög irodalom remekműveivel: ők rendszerezték és mentették meg a későbbi évszázadoknak Homéros, a három nagy tragédiaköltő (Aischylos, Sophoklés, Euripidés), a lírikusok műveit. Számos tudományág (a régi szövegekkel foglalkozó filológia, a matematika, a geometria, a földrajz, a csillagászat, az orvostudomány stb.) módszertani alapjait is Alexandriában tették le. Az uralkodó a Museion és a könyvtár vezetőjéül mindig kiváló kutatókat választott, akik – a mi számunkra talán meglepő módon – nemcsak a ma társadalomtudománynak nevezett területeken tevékenykedtek. Sokoldalú emberek voltak: egyikük, Kallimachos (Kr.e. 310-240) nemcsak arról nevezetes, hogy elsőként rendszerezte a teljes görög irodalmat és elkészítette a könyvtár katalógusát, hanem a hellénizmus korának egyik legkitűnőbb költője is volt. A könyvtár harmadik vezetője, Eratosthenés (Kr.e. 280-200), irodalmi kutatásai mellett elsősorban földrajzzal és kronológiával foglalkozott. Elkészítette az akkor ismert világ térképét és kiszámította a Föld kerületét is. Nem véletlen, hogy a természettudományi tanulmányaink során felbukkanó görög tudósok többsége az alexandriai Museionban dolgozott: Eukleidés (Kr.e. 300 körül) itt írta meg geometriai tankönyvét, az „Elemek”-et; Archimédés (Kr.e. 280-212) matematikai és fizikai felfedezéseket tett (pl. a testek fajsúlyának meghatározása). Azt is alexandriai kutató (Aristarchos, Kr.e. 320-250) ismerte fel először, hogy a Föld kering a Nap körül és forog saját tengelye körül. Természetesen a filozófia is virágzott Alexandriában: Epikuros (Kr.e. 342-271) és a kitioni Zénón (Kr.e. 336-263) is itt dolgozott.

Ritka, mintegy 2300 éves egyiptomi papirusztekercs

Az alexandriai Museion virágkorát a Ptolemaios-család első néhány tagjának uralkodása alatti, mintegy százötven éves időszakban élte. A Kr.e. 2. század közepének uralkodói testvérháborúi és belpolitikai csatározásai vezettek hanyatlásához, és bár ezután is még századokig működött, korábbi fényét soha nem nyerte vissza.

A legtöbb nyelvben megtalálható ‘múzeum’ szó szintén az alexandriai Museion nevéből származik. A mai múzeumok, ha valóban megfelelnek névadó intézményük szellemiségének, nem érik be gyűjteményeik megőrzésével és gyarapításával, hanem tudományos műhelyekként is működnek.

Az alexandriai könyvtárat elsősorban a Museionban folyó kutatások elősegítésére és a görögök szellemi örökségének megőrzésére hozták létre a Kr.e. 3. század folyamán. Megalapítása mögött az a nagy jelentőségű – végső soron Aristotelésre visszamenő – felismerés állt, hogy mások által létrehozott-összegyűjtött tudás érték, és a tudományos kutatásnak a már ismert tényekből kell kiindulnia. A könyvgyűjtemény tehát egyfelől elengedhetetlen volt a Museionban folyó tudományos munkához, másfelől az ottani tudományos és irodalmi tevékenység tovább gyarapította a könyvtárat.

A hellén származású Ptolemaios-uralkodók fontos feladatuknak tekintették, hogy megteremtsék a görög nyelven írt munkák hatalmas, valószínűleg teljes gyűjteményét. A könyvtár virágkorában, a Ptolemaios-kor folyamán megközelítőleg 500 000 papirusztekercset – azaz könyvet – őrzött, amelyek többsége több művet is tartalmazott. Habár elsősorban görög műveket gyűjtöttek, a könyvtárat a nem-görög kultúrkörből származó irodalommal is gazdagították. őriztek például egyiptomi népmeséket, amelyeket démotikus és görög nyelven is leírtak, és ugyanekkor fordították le héberről görögre a könyvtár gyarapítása céljából az Ószövetséget, de legalábbis Mózes öt könyvét (Septuaginta).

Az uralkodók az egész akkori ismert világból begyűjtötték a könyvtár számára érdekes szövegeket és másolatokat készíttettek róluk. A hagyomány szerint az Alexandriába érkező utasok csomagjait átvizsgálták, a könyveket elkobozták, és addig nem is adták vissza, amíg el nem döntötték, hogy értékesek-e a könyvtár számára. Ha pedig értékesnek bizonyultak, a tulajdonos búcsút mondhatott az eredeti példánynak, mert csak egy másolatot kapott vissza. Az egyik Ptolemaios-uralkodóról szóló történet úgy tartja, hogy óvadék ellenében kölcsönkérte Athénból a három nagy tragédiaköltő (Aischylos, Sophoklés és Euripidés) műveit tartalmazó tekercseket, és soha többé nem adta vissza: az athéniak csak értékes másolatokat kaptak helyettük. A könyvtárgyarapítás ezen módozatai nem feltétlenül felelnek meg a mai normáknak, az azonban tény, hogy az alexandriai könyvtár teljességre törekvő gyűjteménye nélkül ma alig ismernénk valamit a görög irodalomból.

Az ókori Alexandriai könyvtár

A könyvtár pusztulásáról nincsenek egyértelmű adatok. Plutarchos szerint a Iulius Caesar és XIII. Ptolemaios között Kr.e. 48-47-ben folytatott harcok közben leégett, mások szerint ekkor valószínűleg csak egy raktár semmisült meg, nem az egész könyvtár. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a Kr.u. 4-5. században már nem létezett.