vers – 74 Oldal – Lighthouse

Ady Endre: Hunn, új legenda

Hatvany Lajosnak küldöm szeretettel és hálával azért, mert szeret, bánt és félt. Minek a tanács, jóslat, aggodalmak?: Gesztusaim élnek, míg

Szegény ember szavaival kérdem: Áll a vásár: ki ád többet értem? Vállaimon világterűt tartok, Rajtam múlnak békességek-harcok. Szegény embert ideje

Dalba kovácsolt érzés csak nonumque prematur? Szivem daltalanúl ére kilencedik év!… Más rohan a forumra, ha szíve ki gyúlada könnyen,

Te nagy tavasz Isten, te szent tavasz isten Kinek hatalmában nem eleget hittem, Jaj bocsáss meg nékem – hiszen megszenvedtem

E napon született Dayka Gábor költő (1769) A Tavasz 1792 Nyájasbb artzúlattal arany szekerére fel-űlvén Innepi fényt ereget Phoebus az

A ritkás ágak zöldjén átveti A messzi nap a sűrű sugarat, Mint végtelen aranysodronyt, egy égi Vezeték dús hálózatát, s

Magányosság perce e perc, magányomé egészen, Most senki rám ne nézzen! Bábé a dús selyemgubó, enyém e perc egészen. Mint

Mint héjj az almát, borít a magány, körülkerített és szólt: Ennyi vagy! Hordom az élet bőrét, burkomat, s látom, mindenki

1. Mint tengerből, ha jő a kék öböl, Tihany felől úgy lép felénk a tó. A tükre most opálos szürkeség,

Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet,