Települési viszonyok a dualizmus korában – falvak és a tanyák

Közzétette:

 

 

 

Az 5000 főnél kisebb településekben az összlakosság 71%-a élt. Többségük – 11 millióan – falvakban, 800 ezren pusztákon, 1 millió 200 ezren tanyákon. Ezek legnagyobb része a mezőgazdaságból élt, és paraszt volt. A modernizálódó Magyarországon belül ezek a települések képviselték a mozdulatlanságot és az elmaradottságot. Miközben Budapesten és a nagyvárosokban csekély kivétellel már kő- és téglaházak, a falvak, tanyák és puszták tipikus építőanyaga még ugyanúgy a vályog, a fa, a zsúp és a nád volt, mint évszázadok óta. Kivételt képez ez alól a pap, a a jegyző és a tanító szolgálati lakása, a községháza, az új boltok, az iskola, a postahivatal és más középületek, ha voltak ilyenek egyáltalán. A tanyai és pusztai lakosság világtól való elzártsága igen nagyfokú volt. A falvak kevésbé éltek elszigetelten, de sokat még közülük is elkerültek a vasút-, távíró- és telefonvonalak. Ezeknek a településeknek a többségébe ekkor még természetesen kövezett utak sem vezettek, s ezért a lakóhelyen kívüli érintkezés az őszi és a tavaszi hónapokban úgyszólván lehetetlen volt. Nem csoda tehát, hogy az itt lakó emberek közül sokan még a közeli mezővárosba is csak ritkán jutottak el.

 

Kisparaszt-tanya udvara: balra polyvás és ólak, jobbra a kocsiszín. Mórahalom V. 68. Juhász Antal felvétele.

Forrás: Romsics Ignác: Magyarország története (376. oldal) Kossuth Kiadó, 2017 ISBN 978-963-09-9005-9

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s