WEÖRES SÁNDOR: JAJGATÁS
– Jeremiás Siralmai, III. 1-18. – Én vagyok az a bizonyos ember, ki sínylődve szenved az Úr miatt, kinek a
Címke: vers
Három plázaetűd (versek)
Lackfi János 1. Plaza Balassi Tesókám, mi lehet a széles föld felett Szebb dolog a plázánál? Átléped küszöbét, hűs burkot
Tóth Árpád: Lélektől lélekig
Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió
Csokonai Vitéz Mihály: A szerencse változó
Bár szemét rád a sors mosolyogva nyissa, Bár feléd fordúljon tarka golyóbissa, Bár nyájas karokkal kívánjon ölelni, S páva módra
Reményik Sándor: Béke
Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka csend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni
Pfeifer István: Karácsonyi ének
Mint kék egekben repkedő galamb, Ugy szárnyal, zúg és búg ezer harang, S a hópehely pihen s mesél a fákon.
Babits Mihály: Ádventi köd
Tél van megint! Reggel amint fölébredek, még betekint az utcalámpa sötét szobámba, mert odakint köd van megint. Elbuvik a nap-paripa
Arany János: Karácsonyi éjszakán
Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül. Csillag-e vajon, mely, mint vezérszövétnek, Üdvözítőt hirdet az emberiségnek? Vagy csak
Juhász Gyula: Karácsonyi óda
Csöndes az éj és csöndes a világ is, Caesar Augustus aranyos mosollyal Zárta be Janust, Mars fegyvere rozsdás: Béke a
Ady Endre: Egy megíratlan naplóból
dec. 25. Itt jött rám a Karácsony, Rám, a kesely arcú pogányra, Itt jött rám a Karácsony, Gyermekségem falujában S
Lighthouse 