Csukás István – Annyiszor játszottam a boldogot
Annyiszor játszottam a boldogot, most végre boldog lehetnék – nyugtalanul figyelem magamat, vajon mi hiányzik még, mi hiányzik
Séta a kultúra ösvényein
Annyiszor játszottam a boldogot, most végre boldog lehetnék – nyugtalanul figyelem magamat, vajon mi hiányzik még, mi hiányzik
Az érés dícsérete Helyét gyümölcsnek adja a szirom. A déli égen elterül a hőség. A termő kor
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindig, mindig játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan
Jut már fény a gyöngécske füveknek, vedlett kutyáknak hegyoldal, lányoknak szerelem. Ló hátán legényke, a lovak tüzelő tökökkel
A méhek napját 1994-től a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére április 30-án ünnepeljük Magyarországon. Mivel hazánkban sajnálatos módon alacsony
Első két hirnöke melegebb napoknak, Első hű fecskepár, légy általam üdvöz. Kiket boldogabb évszak előre küldöz, Hirnökül, hogy
Elmult március is, tisztul a medve-álmok hályoga, ujra érzem A hazatért utazónak fölzokogó örömét, Ki leszállva a sok
Sírod szélén szinte félve, iszonyattal üldögélve, ó – mekkora vád gyötör, mardos, majdnem összetör: mily látás a kétkedőnek,
Akkor fölemelék a keresztet a poroszlók, És tompán megzördültek a hosszú nagy szegek. Odalépett. Szemében két csillag remegett,
1. Királyi mulatság erdőkben sétálni, Árnyékos utczáin fel s alá járkálni, Fülemile éneklésén, Gyönge szellők legyezésén Örömét nevelni,