William Butler Yeats – Ha megöregszel
Ha megöregszel s szürke néneként ott bólogatsz a tűznél, könyvemet lapozd, idézve ifju-szép szemed mélységes árnya közt a
Séta a kultúra ösvényein
Ha megöregszel s szürke néneként ott bólogatsz a tűznél, könyvemet lapozd, idézve ifju-szép szemed mélységes árnya közt a
Csillog az alkony, ég a tó, Szállj rajta, ringó halk hajó. Szállj, halk hajó, halk sóhajom, Hűvös habon,
Minden szavadban a termő magyar nyár Aranya csillog s magyar ősz bora, Mit férfiszívvel és elmével adtál, Oly
A perzselő és buja nyár kemencéjében a kopár fennsík kigyúl, lentebb a málna- bokrok nyújtják gyümölcsüket, s a
Emelkedik az égbolt s lesz ragyogóvá, tarka haddá válnak a téli, vak órák: megint, megint a nyár! S
Boldog, akinek menyországa van. Lám én is ugy várom már, hogy mikor jön az arany nyár, várom boldogan,
Fessétek bár sötétre a jövőt, Mondjátok, hogy már torkunkon a kés, Beszéljetek közelgő, hosszu gyászról, Mély sűlyedésről, biztos
Kész a világ, Feszült, ünnepi várás Terjeng felette. Halotti csend. Csak néha-néha Sóhajt az Isten lelke. Kimérve minden
Kölcsey Ferenc Himnuszát és Vörösmarty Mihály Szózatát minden magyar ismeri. Minden nemzeti ünnepünkön felcsendülnek, így már mindenkinek feltűnhetett
Rippl-Rónai József (Kaposvár, 1861. május 23. – Kaposvár, 1927. november 25.): festőművész. Vörös sapkás önarckép (1924) Rippl-Rónai József,