Puskin

Puskin – Téli utazás

Közzétette:

 

 

Fáradtan ragyogva játszik

felhőn a holdsugár,

bús, hideg fényében ázik

és búsul a néma táj.

Pushkin 

Trojkám repül a derengő

éjszakában a havon…

Egyhangúan cseng a csengő…

Bóbiskolok, álmodom.

  

És nótára gyujt a jámcsik.

Ó, hazai szép dalok!…

Boldogságról szól az egyik,

másik meg sír, zokog.

  

Tűz seholse! Mindenütt csak

hó, árny és szürkület;

közelednek, maradoznak

a csíkos mérföldkövek.

  

Megyünk… Nina, holnap, ó, már
holnap látlak, kedvesem:

ülünk majd a kandallónál,

szívünk csordult szerelem.

  

S ha az óra éjfelet ver

nagylustán, és a megúnt

vendégsereg lassan elmegy –

végre ketten maradunk!…

  

Visz a szán… Bókol a jámcsik

a bakon. Hallgat a táj.

Fáradtan ragyogva játszik

a felhőn a holdsugár.

(Szabó Lőrinc)

Forrás: Énekek éneke – A világirodalom szerelmes verseiből (292-293. oldal) Európa Könyvkiadó, 1974 ISBN 963 07 0355 6

Alekszandr Szergejevics Puskin ( Moszkva, 1799. június 6. — Szentpétervár, 1837. február 10.) orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s