Közzétette:
Fáradtan ragyogva játszik
felhőn a holdsugár,
bús, hideg fényében ázik
és búsul a néma táj.
Trojkám repül a derengő
éjszakában a havon…
Egyhangúan cseng a csengő…
Bóbiskolok, álmodom.
És nótára gyujt a jámcsik.
Ó, hazai szép dalok!…
Boldogságról szól az egyik,
másik meg sír, zokog.
Tűz seholse! Mindenütt csak
hó, árny és szürkület;
közelednek, maradoznak
a csíkos mérföldkövek.
Megyünk… Nina, holnap, ó, már
holnap látlak, kedvesem:
ülünk majd a kandallónál,
szívünk csordult szerelem.
S ha az óra éjfelet ver
nagylustán, és a megúnt
vendégsereg lassan elmegy –
végre ketten maradunk!…
Visz a szán… Bókol a jámcsik
a bakon. Hallgat a táj.
Fáradtan ragyogva játszik
a felhőn a holdsugár.
(Szabó Lőrinc)
Forrás: Énekek éneke – A világirodalom szerelmes verseiből (292-293. oldal) Európa Könyvkiadó, 1974 ISBN 963 07 0355 6
Alekszandr Szergejevics Puskin ( Moszkva, 1799. június 6. — Szentpétervár, 1837. február 10.) orosz költő, író, drámaíró, az orosz irodalom fejlődésének meghatározó alakja, aki mindhárom műnemben maradandó alkotásokat hozott létre. A modern orosz irodalmi nyelv megteremtője.
Lighthouse 