Juhász Gyula – November
Nem is búcsúzott, elment szótalan, Az ifjúságom, íme, odavan. Nem is tudtam, hogy ő valaha volt, Hisz mindig
Címke: vers
Juhász Gyula: Consolatio
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Sík Sándor – Esti ballagás
Esteledik. Ballagok. Rövidülnek a napok, Hűvösödnek az esték. A szilvafát megszedték. Elvesztettem valamit? Zörren a fű: itt
Lermontov – Őszi napfény
Szeretem ragyogásod, őszi nap, Mikor széttéped a felhők s a köd Fátyolát és fakuló sugarad Megcsillan a szélrázta
Emlékezés az aradi vértanúkra
„Hőseink… akik életüket adták Magyarország függetlenségéért.” Barabás Miklós litográfiája, a tizenhárom aradi vértanúról: Knézich Károly, Nagysándor József, Damjanich
Nemes nagy Ágnes – Október
Most már félévig este lesz. Köd száll, a lámpa imbolyog. Járnak az utcán karcsú, roppant, négy-emeletnyi angyalok. S
Semptei Névtelen – Az Béla királyrul való és az Bankó leányárul szép história
(1570) Halljátok meg mostan, rígi dolgot mondok, Az Béla királynak ideirül szólok, És a vén Bankónak leányárul szólok,
Kritiasz – A vallás eredete
Hajdan rendezetlen volt az ember élete, a nyers erő vezette, mint az állatét, midőn nem várhattak jutalmat még
Szémónidész elégiák
Emberi sorsok Ω πα, τέλος… Α dörgő Zeusz kezében van, fiam, csupán a végcél, – ő itéli
Reviczky Gyula – Ősz felé
Vágy, szenvedély bevonja szárnyát; Dalaim immár csendesek; Bennük csak néha-néha zendül Egy álom, egy emlékezet. A szép tavasznak
Lighthouse 